Novella: Akkor szeress!

Hellobello!

Hoztam egy novellát most, méghozzá egy Lokis novellát!
Remélem tetszeni fog!

Akkor szeress!
Besorolás:
  • Fanfiction/Au - Loki
  • Egy részes, novella
  • E/3
  • 16+
  • Romantikus

Jó olvasást! :)


– Neeee, kérem neee! – dörömbölt az ajtón, mikor bezárták előtte. Sokáig állt és verte az öklét a kemény faajtóba, mire annyira összezúzta, hogy leroskadt a sarokba. Fázott, és majd megveszett, hogy bezárták ide. – Nem én tettem – suttogta szomorúan maga elé,  de feleslegesen, senki sem hallotta meg már,  és senkit sem érdekel,  döntöttek már fölötte... Holnap már várni fogja a kötél,  vagy a kard, hogy meghaljon egy olyan ügyért, amiben benne sem volt... Zokogás vett erőt rajta, mélyről jövő erős sírás,  mely átjárta az egész testét,  csontig hatolt. Mindent kisírt, ami oly régóta gyűlt össze már benne, de a könnyek csak jöttek és jöttek,  mintha dézsából öntötték volna...
– Ne-Nem ....én vo-voltam – suttogta dadogva maga elé továbbra is és elkeseredésében a falra csapott, szisszenve rántotta el a fájó kezét és felhúzta a lábát,  átkarolta és így sírt s sötétben tovább. Nem tudta elfogadni, hogy ennyi lett volna a kis élete,  nem sok dolgot tett az életében,  de nem tört be a palotába,  nem ölt meg több szolgát is... Pitiáner tolvaj volt csak, könnyen osont be az épületekbe hajlékony, vékony női testével, de ilyen sose merült fel benne... Ehelyett másnap ilyen váddal hurcolták el és kérték számon.  Minden bizonyíték klappolt, csak ő mondott ellent, védte magát... Nem akart meghalni olyan dologért, amit nem tett meg. Nem, nem és nem! Még élni akart, még fiatal volt, alig távolodott el a nagykorúvá válástól. 
Ilyen gondolatokkal merült el, távolodott el a valóságtól, fel se tűnt neki, mikor halk léptek közeledtek hozzá,  nehezen nyílt a tömör faajtó, de a nyikordulásra felpillantott. Ki jönne ilyen hamar hozzá?  Vagy már órák teltek el és eljött az idő,  hogy bevégezze a sorsát? 
Meglepődötten konstatálta az ismerős arcot. Markáns férfi lépett be, zöld köpenyét húzta maga után,  mely eltakarta teste izmainak látványát, kezében nem volt a szokásos bot, melynek köve kék fénnyel világította volna be a kicsiny cellát, fején se a szarvas sisak, így sűrű éjfekete haja nyakát nyaldosta, hátborzongató mosollyal állt meg a szoba közepén és nézett le a lányra. – Loki... – szűrte ki a szót a fogai között,  pár beszélgetésen kívül nem ismerték egymást,  azok is csak rövid szóváltásoknak mondhatók... Pár beszélgetés... De volt más,  a férfi az ujja köré csavarta, úgy mozgott, ahogy ő parancsolta, és nem félt kihagyni az ágyát. Hány és hány éjszaka áhítozott utána,  de csak pár teljesült be. Ő csak egy kis szórakozás volt a férfinak. Se több,  se kevesebb... Későn jött rá és addigra belegabalyodott az érzések világába...
– Hazel – biccentett. – Rég láttalak már,  azt hittem végleg leszoktál a tolvajkodásról, de hogy aztán egy palotába osontál be.... Hmm egy kicsit nem nagy váltás ez? – gúnyolódott tovább, melyre erőtlenül, de felpattant a lány.  
– Nem én voltam! Sose tennék ilyet! – dobbantott a hangsúlyozás érdekében még egyet a lábával is. 
– Nem te? – lépett közelebb a férfi,  mitől az árnyak megnyúltak, hirtelen támadt csöndben csak a lélegzetvételük hallatszott. A férfi zöldes szemei végig vándoroltak a nő vékony testén,  felmérte, magába szívta az információkat, itta a látványt.  – Tudom – jött még közelebb,  tenyérbe mászó arcán széles mosoly villant. Ez volt az a pillanat, mikor a szörnyeteg szó a legjobban illet rá... 
Hazel nagyot nyelt és hátrált,  már ennyiből is uralkodott rajta Loki, pedig nem akarta kimutatni, de megborzongott.
– Nem én voltam... – nyögte ki halkan – Nem akarok meghalni – jöttek a szájára a szavak akaratlanul is. 
– Nem-e? – húzta fel a férfi a szemöldökét és eldőlt minden. Egyetlen egy ötlet maradt – Loki – mástól nem lehetne azt kérni,  hogy mentse ki, mert nem tenné egy semmi kis tolvaj miatt... 
Megrázta a fejét. Hirtelen minden ólomsúlyúnak hatott, a levegő fullasztóvá, a fal túlontúl érdessé... 
– Nem, nem tettem semmit sem – motyogta és térdei engedtek a lánynak, majdnem elesett, ha Loki nem kapja el a karját és tartja meg. – Kérlek – nyöszörögte vékony hangján és a férfi szemébe nézett.  – Mit kell érte tennem? 
A férfi arcáról lelohadt a mosoly, ezzel a lendülettel tolna neki a törékeny testet a falnak. 
– Nagy ára lesz – villant a zöld szempár és közel hajolt Hazelhez. Lélegzetük súrolta egymást, de a nő csak bólintott.  Élni akart, ha már eddig süllyedt... De eldöntötte, hogy innentől kezdve nem tolvajkodik, hanem elmegy rendesen dolgozni valahol a palotától távol,  családot alapít és vezekelni fog... Nagy tervek, melyek pillanatok alatt kiszálltak a fejéből, mikor is megérezte az ismerős ajkakat a száján. A pillanat tört része alatt csókolta vissza, pedig esze azt diktálta: Nem szabad! Megint ki fogja játszani,  megint csak egy pár órára,  percre van rá szükség,  és eldobja, mint kutya a megrágott csontot. 
Csuklójára fogott és próbálta eltolni, ellökni magától a férfit, de az csak nem akart mozdulni, sőt egyre jobban a falhoz nyomta a nőt.  Vigyorogva húzta meg harapva a száját,  majd elhajolt Hazeltől. Sötét, sejtelmes pillantással nézett a lányra. 
– Akkor szeress! – suttogta a szavakat, melyek berobbantak közéjük és elengedte, ellépett a faltól. 
A lány elkerekedett szemmel fejezte ki meglepetését. Ő Lokit? Hogy mi? Lassan nyertek értelmet a fejében a szavak, és valami eddig ismeretlen bizsergés indult útnak benne. Tekintete egy pillanatra se szakadt el a férfitól,  ahogy emésztette a mondottakat. Hiszen túl könnyű volt, túl egyszerű... Akaratlanul is elbizonytalanodott. Volt idő, mikor pillanatok alatt futott volna a tárt karok közé,  mint a hülye naiv liba, de most... Azóta megtanulta kiismerni Lokit... 
– Leharapta a nyelved a cica? Vagy máris eldöntötted? – jött a gúnyos hangnem, noha Loki arca ennél többet árult el, tényleg kíváncsi volt, ott ragyogott a szemében a belső tűz,  az arcán a mimika, amely elárult sok féle érzést.  
– Én... – kezdett bele, mire a férfi elfordult és kifelé igyekezett, csak az ajtóban érte utol Hazel. Átölelte hátulról,  pedig jól tudta mire megy ki a játék. 
– Ne – fúrta a fejét a palást anyagába, ahogy szorosan ölelte magához a merev testet, mely olyan nehezen olvadozott bármire is igazán.  Szeretők jöttek,  szeretők mentek, de Loki ugyanaz maradt, egy szeretet éhes kisfiú, aki nem találta meg azt a személyt,  aki gond nélkül szeresse. 
– Ne menj – engedett a rég elfeledett érzésnek, melyet örökre maga alá akart temetni... 
Loki megfordult, beletúrt a hajzuhatagban, így húzva maga felé és talált rá újra a női szájra.  Forrón ízlelgette és még többet akart. Behúzta az ajtót és hevesen a falnak tolta a lányt, nem volt szükség már arra, hogy lefogja, a nélkül is ölelésbe záródtak. Kezei utat törtek és hajáról hátán keresztül derekára fogott és húzta magához,  míg már képtelenség volt közelebb kerülni egymáshoz. 
Vágy lobbant Hazelben, minden egyes érintés perzselte a bőrét,  mintha lángra akart volna gyulladni az egész teste, nehezen telt be a férfival. Loki a combjára fogott és felhúzta a derekához, míg az a másikkal egyetemben körbe nem fonta. 
Pillanatok alatt a zavaró tényezőktől megszabadultak, a védekezés kérdését is megoldva adták át magukat egymásnak. 
A cellának eddigi zsivaja halk nyögésekké alakult, mely ott is maradt a szobában,  ahogy az egész is mint titok. Sose fogja senki tudni, hogy két lélek lett itt egymásé... 
A férfi mordult egyet, a nő a karjaiba omlott, mindketten lihegve dőltek egymásnak a szenvedéllyel teli eset után.  Csak hallgatták egymás szuszogását.

***
Közre fogták a bilincsek a kezét,  két magas, állig felfegyverzett őr vitte, toszogatta kifelé a nőt a cellából, melyben már egyedül tartózkodott. 
Hát eljött az idő,  itt minden kiderül,  vagy befejeződik... 
Némán,  egyenes háttal lépdelt végig a folyosón. Remélte,  hogy kinn nem az várja,  hanem, hogy Loki kibeszélte valahogy a dolgot, hiszen tényleg nem ő tette... Gondolatai elkalandoztak, vajon sikerült tegnap kimutatni az érzéseit? Vagy csak megint egy kalandra kellett és ha kiér, a hóhér várja mosolyogva? Szinte beleőrült ezekbe a kérdésekbe, nem tudott kiigazodni, nem tudott biztos pontot találni,  nem tudott semmit...
Ahogy kiértek, egy emelvényen ott várta a kivégző, kezében a karddal. 
Hatalmasat nyelt Hazel, nem teljesen erre számított.  Nem messze kinn állt Odin és nézte fiai mellett, ahogy végig ráncigálják a nőt,  akinek földbe gyökerezett a lába a fájdalomtól.  
Nem így,  nem! Hazel arcán végig futott az első könnycsepp,  mely nedves utat hagyott fehér bőrén.  Lokira pillantott, aki kezében fegyverével, mosolyogva állt Thor mellett zöld ruhájában.
Egy pillanatnyi villanás,  mikor is a férfi alakja villódzni kezdett és Hazel képmását vette fel... 
Kikerekedett szemmel, lefagyva állt meg a nő... Minden csak átverés volt, Loki tört be helyette, Loki játszotta őt el és még utána volt mersze...?! Undorodva gondolt magára,  és hogy megint bedőlt a férfinak... Hatalmasat taszítottak rajta és térdre kényszerítették, de még így is csak Lokit látta maga előtt,  aki simán átverte, kijátszotta és most mosolyogva képes ott állni... 
Nyakából vöröses haját kihúzták, hogy a kard majd semmiben se akadjon meg. Innen már csak a Ragnarok van, vagy jobb esetben Helheim... 
Újabb könnycsepp gördült végig az arcán. – Mindent megadtam, és neked nem volt elég – suttogta az utolsó szavakat. Itt már nem mondták el, hogy mi is volt a bűne,  vagy miért,  itt csak a végrehajtás ment. 
A kard lendült, Hazel beletörődött a halálba.  Itt a vége mindennek. 
A penge akadály nélkül csúszott át a nyakon,  vér indult meg és ömlött ki a csonkból, a fejetlen test eldőlt, a vér beszínezte az eddig is koszos fadeszkákat. 
Hazelnek vége volt.
– Tudom – bólintott Loki, hiszen nem testvére mellett állt már,  hanem kisétált az emelvényre. – És elmegyek érted Helheimbe – nézett le az élettelen testre. Érzelmek sokasága zúdult végig benne a látvány és a tudat miatt. Igen, felhasználta és még jobban megszerette. – Vedd ezt ígéretnek! – suttogta elhalóan.

6 megjegyzés:

  1. Szia!
    Mindig olyan nehéz elképzelnem Lokit nővel, pedig én is gyakorta gondolkodok egy róla szóló történeten/novellán. Egyrészt azért sem merek belevágni, mert a hazugságok istene alapvetően elég összetett karakter, nehéz jól visszaadni a személyiségét, de szerintem neked sikerült. Éreztem a pátyolgatni való kisfiú és azt a szemétládát, aki mindenkit kihasznál, mégsem lehet nem szeretni. Ráadásul Loki szereti a nagy dolgokat (lásd: Stark Torony vagy a katasztrófa, amit miatta szenvedett el Manhattan), hát, a nagy bajt sem veti meg maga körül. Tetszett, ahogy befejezted. Itt ismét megmutatkozik Loki emberséges oldala, ami miatt az ember akkor sem képes utálni, ha gonoszkodik. Összességében tetszett! :D
    Xoxo.Bri.

    VálaszTörlés
    Válaszok
    1. Húúúúú nagyon köszönöm! Igyekeztem, de látom akkor sikerült... Igen, eléggé összetett, mert nem csak gonosz karakter és ezt próbáltam egyensúlyozni, de akkor sikerült! Nagyon nagyon köszönöm! Örülök, hogy elolvastad ^^( Nővel? Hmm valahogy olyan állandóval nem, de szeretővel, rengeteggel xd)

      Törlés
  2. Öhm érdekes volt aranyom! Igaza van Briginek, jól raktad össze a karakter jellemet, egy igazi gonosz, de mégis egy "szeretet éhes kisfiú". Nekem is tetszett :)

    VálaszTörlés
    Válaszok
    1. Köszönöm :3 Jól esik a biztatás! :)

      Törlés
  3. Szia!
    Örülök annak, hogy a vége kétértelműre sikeredett, mert ez igazán illik Loki összetett személyiségéhez. Ő a legérdekesebb és egyúttal a legnehezebben visszaadható karakter, de te megoldottad, és köszönöm ezt az élményt. :)

    Ena

    VálaszTörlés
    Válaszok
    1. Jujj ennek örülök, nehezen tudtam megfogni a jellemét, de akkor sikerült ^^ Köszönöm hogy elolvastad és lehet, megpróbálkozom több Loki ff-nel is :)

      Törlés