Novella: The Red Man

Hellobello!
Na egy újabb novellával jöttem.  Ami kérésre készült.  És ha már Deadpool is megjelent a moziban, akkor kapcsolom hozzá, noha még nem láttam a filmet....
Remélem attól még élvezhető és a legközelebbi több karakterhűséget fog tartalmazni.
Jó olvasást! 

The Red Man
Besorolás:
  • 12+
  • Egyperceses, novella
  • Fanfiction/AU - Deadpool 
  • Akció
  • Kissé romantikus
Jó olvasást! :)

Hideg levegő végig borzolta a hajamat, ahogy belekapott. Csak még jobban megemeltem a vállaimat,  hogy a hűvös ne szökjön a ruhám alá és simogasson végig.  Ujjaim egy fegyverre fonódtak, ma kaptam az értesítőt, hogy betörés történt egy banknál. A kamerák egy vörös ruhás illetőt kaptak el, ki kardokkal és fegyverekkel felszerelve robbantott. Nem is nagyon érdekelte,  hogy riasztó,  vagy bármi van, csak egy zsáknyi pénzt és egy dobozt vitt el. Senki sem tudja miért, minek... Ezt a férfit látták ma este is egy lövöldözésnél, ahol mindenkit megölt. Egy egész csapatot kirendeltek, melynek én is a tagja voltam, csak leszakadtam és a sikátorokat néztem át,  hogy nem bújt-e meg, de valószínűleg már hetedhét határon is túl van... Hirtelen ablaktörés hallatszott egy fenti emeletről. Azonnal emeltem is a pisztolyomat, hogy vajon mi volt ez? 
És emlegetett szamár,  pont a vörös ruhás férfi ért földet nem messze tőlem.  Ezzel egy pillanatban csikorgó hang ütötte meg a fülemet és egy kocsi száguldott be a kis sikátorba, fényei elvakítottak – el kellett takarnom a szemeimet, hogy megszokjam. 
Mire feleszmelhettem volna már 6 fegyver csöve mutatott pont rám és egy pedig közvetlen közelről a nyakamnak fordult. Éreztem a hideg érintést, melytől a pánik elöntötte az agyamat. 
– Csak nyugi – suttogta a vörös ruhás,  aki elkapott. 

– Rakd le a fegyvert szöszi! – kiáltotta a férfi, aki kiszállt az autóból kezében egy Thomson gépfegyverrel.

Ujjaim még szorosabban markolták a kis pisztolyom, mely eltörpült a többi mellett.  De rendőr vagyok, így aztán nem hátrálhattam meg, muszáj lesz valamit tennem, de meg se akartam őket ölni.  
– Hmm, de formás!  – tapadt melleimre két kéz erősen.  Döbbenten könyököltem oldalba az idegent. 
– Mégis hova mer nyúlni! – csattantam fel a szituációt pedig figyelmen kívül is hagytam. 
– Feszes, kerek! – taperált tovább. – Igazán formás a kisasszony  nevetett fel. – Ha ezen túl vagyunk,  igazán meglátogathatnál az ágyamban... 
Erre a kijelentésre jól oldalba vágtam,  hogy mégis mit merészel. Orcátlan, pimasz... 
– Elég a bohóckodásból most azonnal! – szólt ránk az ellenség, mire mindketten arra figyeltünk újra,  de már kicsit komikusnak hatott a helyzet. És a vörös ruhás férfi keze még mindig a mellemen foglalt helyet. 
– Háromra – suttogta a fülembe, maga le fog feküdni a földre. – Utána pedig sejti, hogy mi lesz – nevetett halkan fel az ostoba poénján. Úgy éreztem,  mintha egy 12 éves gyerekkel kerültem volna össze.  
– Három!  – kiáltotta el magát, mire azonnal elvágódtam a földön és gördültem arrébb,  mielőtt még le is lőnek... Azonnal fegyvert ropogás töltötte meg a levegőt és talpra állva kerestem az egyik kuka mögött fedezéket. 
Döbbenten néztem addig a bohócra, aki nyugodtan tüzelt,  sőt élvezettel lőtte a kocsiban lévőket,  pedig nem egy golyó találta el. 
– Lőjön már!  – kiáltott felém.  – Nagyon jó buli! – intett egy lájk jelet felém, amitől még inkább nőtt bennem az, hogy egy elmebeteggel van dolgom. 
Egy perc se telt bele és a fegyverek hangja eltűnt... Vagyis: 
– Gyerünk,  pusztulj már meg! – lőtte a vörös ruhás az egyik halottba bele a tár maradék golyóját, mire el nem fogyott és dobta mellé.  
– Állj! – tartottam rá a fegyvert. – Kezeit tegye fel! – vettem fel a rendőri mivoltomat. Le kell tartóztatnom ezt a terroristát, még ha segített is egyszer nekem. 
– Nyugi szöszi!  – fordult felém és tudtam végre normálisan megvizsgálni. Két fekete folt volt a szeménél, de a testhez simuló ruha többi része vörösben pompázott, hátán két hosszú kard foglalt helyet tokban, melyet jobban szemügyre véve katanáknak néztem. – Deadpool vagyok! – mondta és úgy éreztem,  hogy vigyorog rám,  bár a maszkja miatt ez nem volt így látható.  – Maga pedig Cassie Chace! – vette elő az igazolványom. Sápadtan nyúltam a zsebemben,  ahol kellett volna lennie, de ő ellopta... 
– Add vissza! – feszült meg az állkapcsom. 
– Született Virginiaban 19... 
– Adja vissza maga rohadék!  – ordítottam és jelző lövést adtam le a férfi mellett.  
– Jajj, de vad a cicus,  pont az esetem! – röhögött fel és ahogy a fény felé fordult, újra észrevettem a golyók által hagyott lyukakat a testén.  Már meg kellett volna halnia...
– Mi vagy te? – nyögtem ki, és hirtelen minden eszembe jutott, amiket a filmekben láttam.  Kísérletek,  balesetek, rémkórházak, illegális elmegyógyintézetek... De nem tudtam megmagyarázni, hogy vajon mitől is él még mindig. 
– Ez egy vicces – nevetett fel. – És baromi hosszú sztori, de az ágyban elmesélem. Ugyan már,  olyan passzív, vagy mint egy beton felület,  éppen most mentettelek ki. Nem vagyok egy szőke herceg fehér lovon, de attól még ne légy ilyen karót nyelt – vette fel azt az állást,  ahogy én álltam.
– Kiraboltál ma egy bankot... 
– Igen, kell a lóvé, tudod. 
– És megölted őket!  – pillantottam a halottakra. 
– Önvédelem volt – vont vállat.  – Ugyan drágám,  egy ilyen szexi hölgy kezében jól mutat a fegyver, de inkább más való – kacsintott pimaszul. Én pedig fülig vörösödtem a megjegyzésbe.
– Tedd. Fel. A. Kezeidet! – sziszegtem halkan, ahogy a düh kezdett fortyogni bennem és tényleg elgondolkodtam azon, hogy vajon ha fejbe lövöm,  akkor meghal–e. 
Nyugodt léptekkel indult meg felém,  direkt hülyét csinálva belőlem,  ahogy provokált, kezében még mindig helyet foglalt az igazolványom, már pedig az kellett.  
"Lődd már le! Lődd már le!" Hangoztattam magamban, hogy mit kellene tennem... Kellene... 
De mire a ravaszra fogtam volna, kiverte a kezemből,  majd csuklómra szorítva rántott magához.  
–Igen... – suttogta és tekintete megint melleimre tapadt. 
– Engedj el! – próbáltam eltolni magamtól, hogy szabaduljak végre már meg tőle,  főképp,  hogy már fegyverem se volt.  – Itt a szemem! – legyintettem homlokon, hogy ne már fixírozza a dekoltázsom. 
– Oh, természetesen.  Mit is mondtál?  – nézett rám ártatlan kifejezéssel és állához nyúlt,  húzta fel a maszkot.
– Azt, hogy... 
De be se tudtam fejezni, mire forró ajkai a számra tapadtak. Meglepetten vertem mellkasba, hogy engedjen el, de erre csak átölelte derekamat és még inkább magához húzott.  
Újra mellkason csaptam,  de mintha meg se érezte volna. 
– Ez a segg! – sóhajtott mámorosan, mikor ráfogott a fenekemre. – Én mondtam édes,  hogy merev vagy mint a... – kezdett bele, de hirtelen abbahagyta. – Szal', érted!  – fejezte be a mondatot.
Csuklójába vágtam a körmeimet, hogy hagyja abba a taperolást. 
– Akadályoztad egy rendőr munkáját és testi sértést hajtottál végre!  – fejeztem be komoran eltolva magamtól és a bilincs kattant is a csuklóján. 
– Ha ez azzal jár,  hogy te viszel be az őrsre, akkor megéri – bújt ki a szemem láttára a karperecből. 
– Mi a... – kerekedett ki a szemem. – Erősítést kérek!  – vetten elő a rádiót és szóltam bele. – 103. és a 94. utca nyugati sarkára! – tartottam rá a fegyvert továbbra is. – Ne merj mozdulni! 
– De te is láttad,  hogy nem hatnak rám a golyók! – nyögte ki hangosan és látványosan kezdte el nézni a sebeit. – Átlyukasztották a fasza egyenruhám! – panaszolta kisgyerekes hangnemben. 
Nem sok időbe telt, de társaim kijöttek a helyszínre és kísérték Deadpoolt a kocsiba, onnan pedig a rendőrségre.  Kimondottan segítőkész volt a munkánk végzésébe, én meg mosolyogva tűrtem a sok dicséretet, és hogy végre sikerült.  Noha arcomon az öröm nem volt akkora, valami sejtelmes érzés bújt meg mellette. Valami furcsa, melyet nem lehetett hova rakni, valahol nem akartam, hogy egy cellában kuksoljon...
– Egy csókot búcsúzóul? – fordult felém,  mikor kirángatták a kocsi hátsó üléséről. 
– Nem! – ráztam meg a fejemet. – Így is sokat kaptál ma már.  Sőt tökéletes ajándék lesz neked a börtön!  – vigyorogtam rá diadalmasan.  
– Áh minek kérdeztem meg! – dőlt előre, hogy arcunk centikre volt egymástól. Fején még mindig rajta volt a maszk, de úgy is ki fog derülni,  hogy ki bújik meg alatta... – Egy óra!  – kacsintott, majd engedte, hogy vigyék befelé.  Sokáig néztem utána,  míg el nem tűnt a látókörömből. Majd elindultam az irodák felé,  hogy jelentést készítsek, hogy minél hamarabb adhassam majd le.

***
Kezemben ott volt a kulcstömb. Vigyorogva sétáltam végig a folyosón, míg a másikban pedig a Beretta fegyveremet fogtam. Teljesen magabiztosan tettem meg a távot,  sőt diadalmasan. 

Végül megálltam az 3. ajtó előtt és kerestem ki a kulcsot. Ez csak az ideiglenes fogda volt, börtönbe csak akkor kerül,  ha a végrehajtó vezetőség úgy határozik, mely kis időbe beletelik Deadpool ostoba vallomása mellett.

– Kukucs! – dugtam be a fejemet és láttam meg a vörös hacukát. Még nem vetették le róla és még nem hallgatták ki. 
– Cassie! – derült fel a török ülésből Deadpool és lehetett hallani, ahogy jókedv sugárzik a hangjából. Azonnal felállt és rántott be az ajtón. Meg se várva húzta fel a maszkját és csókolt meg. 
– Hiányoztam? – kuncogtam fel és karoltam át a nyakát. 
– De még mennyire! Na húzzunk innen! – intett mire bólintottam csak és mentem előre.  
– Mindent elintéztem! – jegyeztem meg. 
– Hol vannak a fegyvereim? 
– Kinn.  Igen, ahogy megbeszéltük – forgattam a szemeimet.  
– Zsír!  – kiáltott fel és mint egy kisgyerek szaladt előre.  Puszilgatva vette fel kardjait. – Istenem, olyan nehéz volt nélkületek! – ölelgette meg őket.  
– Bezzeg én ennyire nem hiányoztam – jegyeztem meg kissé cinikusan. 
– Na de baby! Dehogynem! Kárpótolni is foglak érte – kacsintott felém.  – Ha tudnád, mennyire feszülté teszi az embert egy cella. Teljesen unalmas...  – sóhajtott egyet. – Ki kell majd eresztenem a gőzt.  Nem hagytál nekem bulit? 
Oldalra döntöttem a fejemet – Így ismersz!? – csaptam a vészriasztóra a kezemmel, mire sikoltozó hang tört elő a hangszórókból.  
– Igazad van. Nem. Noha a múltkor nem vállaltad azt a  ruhát... Azt megjegyeztem! 
Villantak a szemeim. – Mert az egy bikini volt mínusz tíz fokban! 
– Ugyan csak részletkérdés! Nézd a jó oldalát,  nem mínusz húszban – röhögött fel és indult meg az ajtó felé.  – Mutasd, szöszi mit tudsz! Repítsük az egész kócerájt a levegőbe. – És mint a kisgyerek úgy szaladt ki az érkezők nyakába. Addig felraktam a detonáció központi robbantó adapterét. 
Gondolom sok kérdés fogalmazódott meg a kedves olvasóban így azokra válaszolok is. Mi ez az egész?  Egy kibaszott drogtelep csak egy hatósági épület alagsorában. A rendőrség pedig kussban maradt addig, míg ők is jól jártak a helyzetből. 3 hónapja jöttem beilleszkedni, ami elég könnyen ment, miután én is szolgáltattam heroint nekik egyszer. Wade-del régóta terveztük ezt az akciót. Ezzel lennék a csapatának teljes jogú tagja, amit kurvára élvezek. Legjobb küldetésem ez, amit valaha kaptam. Wade meg... Hát nektek is leesett gondolom, hogy kedveljük egymást. Nagy szavakban ennyi lenne az elmaradt bevezető…
 – Édes!  Megvagy már?  – jött egy hang, mire azonnal mentem én is ki. 
– Igen! – mosolyogtam rá és dobtam felé a vezérlőt. Hadd legyen neki is buli a dolog. 

Dobott felém egy csókot,  majd nyomta is le a gombot, mire együtt indultunk meg a lépcsőn,  hogy elhagyjuk az épületet.  

– Jippijae!  – kiáltotta és megragadva a kezemet rángatott maga után,  miközben egymás után robbantak fel a csomagok és dőlt össze a tákolmány hatalmas robaj mellett.

Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése