3, 2, 1, csapó! - Prológus

Hellobello!
Na következő írást hoztam, mely kissé saját is, meg fanfiction is... Egy Tom Hiddleston FF (ha még valakinek nem esett volna le, hogy mennyire is imádom a férfit :3 Na jó, mellette még beraktam pár híresebbet, kik még a kedvenceim. Hiszen ez egy lányról fog szólni, ki megrendezi a James Bond filmet. 
Nagyon remélem, hogy tetszeni fog, véleményeket örömmel várok!
Köszönöm, ha elolvassátok!

3, 2, 1, csapó!
Besorolás:
  • 16+
  • Több részes
  • Fanfiction/AU - Tom Hiddleston főképp
  • Romantikus
  • Realisztikus

Jó olvasást! :)


Kitt-katt-kitt-katt-kitt-katt. Az idő telt folyamatosan. Az óra ketyegett egyfolytában. Kitt-katt-kitt-katt. A feszült csendben minden másodperc szinte egy órának hatott, ahogy minden hangosabb zaj a lélegzetvételnél egy robbanással ért fel, úgy hasította a levegőt. Sorban ültek... Mindenki várt a szobában, melynek fala fehérre volt mázolva – csak egy szimpla tárgyaló terem szerűség volt. Egyszerű, kopottas székek voltak láthatóak, mindenki azon ült, kivéve egy embert, aki egy kis asztalnak támaszkodott. Fekete hajában az őszes szálak még ritkák voltak, de arcát mély barázdák szántották, melynek egyik oka a várakozás és a feszültség volt. Még mindig késett... Sóhajtva túrt a férfi a hajába és nézett a többiekre. Nem akarta elhinni, hogy az első találkozón már több mint 15 percet késett... Hogy kicsoda? Az ő lánya... Egyszerűen alig tudta felfogni. Nagy nehezen rávette magát, hogy megkapja a lány a munkát, erre már első nap?! Hitetlenkedve várt továbbra is. Mindenkinek kínos volt a csönd, és úgy az egész.
Zörögve nyílt hirtelen az ajtó és esett be rajta egy lány. – Ezer bocs! – tartotta fel a kezeit és nézett ártatlanul azokkal a zöld szemeivel. Vörös haja kicsúszott a kontyából és rendezetlenül csapkodta vékony nyakát. Inge, melyet egy fekete ujjatlan fölé vett fel, most nem takarta az egyik vállát. Valószínűleg futott az illető. Viszont a fekete tökéletesen kiemelte karcsú alakját, formás dekoltázsát. Szakadt farmert viselt egy magas sarkú csizmával. Egyik kezében kék tokos telefonja foglalt helyet, míg másikkal megtámaszkodott a falnál. – Sajnálom! Kicsit... Hmm... Későn keltem – füllentette. Lerítt az arcáról, hogy nem így volt, hanem szimplán tegnap kirúgott a hámból. 
 Lanea!– sóhajtotta a férfi, aki a falnál támaszkodott, odahajolt a nőhöz és suttogott valamit, hogy azt csak ketten hallhassák.
– Lanea Lonel! – mosolygott szélesen a többiekre. – Örülök, hogy megismerhetlek benneteket és remélem minden konfliktus nélkül fog telni a közös munkánk – nyomta le a mű szöveget, amit ilyenkor szokás. – Én leszek a másodrendező és egyben minden vágásban is lesz beleszólásom. Valószínűleg engem fogtok a legtöbbet látni, és én leszek a segítőtök nektek – vigyorgott – Na, de... Fuh, szúr a mellkasom! – lélegzett mélyeket. – Tehát nem harapok, higgyétek el, sokaknak segítettem már! – kacsintott és lépett az asztalnál álló férfihoz és mosolygott rá egy pillanatra. – Ismerlek titeket már, de essünk túl a bemutatkozáson azért – fordult a csoport felé. – Ti a főbb szereplő gárda vagytok 7-en, ebből csak hárman vagytok igazán az én kezem alatt, noha mindenkinek segítek, úgyhogy nem kell aggódni – lépett előre. – A főszereplők. Kéreeeeem álljanak fel, név szerint ... – nézett a papírokba és kezdte el lapozgatni őket.  – Ahhh Katie Mcgrath, Nikolaj Coster-Waldau ésssss – kezdte tovább lapozgatni.   – Hol van a... p... 
– Tom Hiddleston! – állt fel torokköszörüléssel a magát megnevező férfi.  Mire a lány azonnal felpillantott a férfira és vette szemügyre a magas, szálkás alakot. Barna, göndörebb haja hosszabb volt, ahogy a szerep is megkívánta, már csak feketére kellett festeni. Tekintete sokáig időzött Tom arcán és vette szemügyre a keskeny orrot, kék,  élénk szemeket, vékony,  piros ajkakat, majd egyre lejjebb a nyakat, széles vállakat, a duzzadó karizmokat, az ing által kirajzolt mellkast, végül a derék vonalakat és lábait. 
– Igen – bólintott egyet. – Thomas William Hiddleston – mosolyodott el. – Nos,  akkor kezdjünk is bele, különben sose fogunk végezni és a film nem lesz meg. Gondolom mindenki olvasta a forgatókönyv talpalót, melyet az apám írt – mutatott az asztalnál álló férfira, aki sóhajtva bólintott egyet és erőltetett egy mosolyt. Legalább Lanea kezébe vette az irányítást – ennek örült – de, hogy ennyire megvárakoztatott mindenkit... Erről még el fognak beszélgetni. 
– Úgyhogy kezdjünk is bele és rázzuk ki a kisujjunkból ezt a James Bond filmet. Kérdések? 
– A fotózás... – szólt közbe apja, Marcus. 
– Oh igen! – csapott a homlokára. – Elnézést,  kissé bepörögtem. 
– Inkább tegeződjünk – szólalt meg a sarokról Nikolaj és villantott egy bájos mosolyt, ahogy hátratűrte szemébe logó világos barna haját.  A lány máris felmérte, és rögzítette a képet,  az első benyomást.
– Rendben! – bólintott.  – Ha ez mindenkinek megfelel – többen is egyetértően rázták meg a fejüket. – Akkor fotózás!  Muszáj lesz pár képnek kiszivárognia, úgyhogy holnap azzal kezdünk.  Majd a stylish-ok felöltöztetnek mindenkit, én pedig helyeslek vagy éppen nem – vigyorgott. – Retinaégetésig mennek a kattintások, majd döntünk, mi mehet ki. Erről jut eszembe, hogy nagyon szeretnélek titeket is bevonni mindenféle munkába a filmmel kapcsolatban, szeretném,  ha mindenbe beleszólnátok, maximum levétózom az ötletet.  Na nyomás! 10 perc múlva körbevezetlek titeket! – tapsolt egyet és mosolyogva állt félre az útból,  hogy mehessenek. Vidáman trécselt egy kicsit, míg mindenki kiment és nézett az apjára. 
– Szerinted? – fújta ki a levegőt.  – Nem volt olyan rossz. 
– Kivéve azt, hogy késtél! – csattant a hang,  de a lány tudta, hogy kapni fog emiatt még. 
– Igen, igen...
– Nem! Miért?  Ugye nem azért mert fél órája még az ágyban feküdtél másnaposan? 
– Ismersz, mint a rossz pénzt. .. – grimaszolt egyet és ült le az egyik szélső székre. 
– Megmondtam, hogy így nem viheted ezt, nem?!
– De igen, de ma kezdtünk... Az tegnap volt – nézett fel ártatlan szemekkel, hogy meglágyítsa apja szívét.  
– Nem érdekel,  így nem engedem!
– De ha a nélkül is...
– Nem! Nincs piálás és egyéjszakás kalandok tömege!  Dolgoznod kell, erre nincs idő!  Ha már ennyire vinni akartad, ehhez tartsd magad. 
– De apaaaa....
– Nincs de! Lezárom a témát.  
Lanea felsóhajtott szomorkásan, igyekezett még mindig lelkileg hatni édesapjának. Tisztában volt, hogy igaza van, és így kéne tennie. 
– Jó... Legyen! – egyezett bele és állt fel. Megölelte hosszan a férfit,  ki azonnal viszonozta. 
– Csak jót akarok neked, és ez a film robbanás lehet akár...
– Fogjuk rá.  Ha nem fog megbukni, akkor már siker – jelent meg az arcán egy vigyor. – De persze ez lehetetlen. 
– Na, menj. Intézd őket.  Este még beszélünk.  
– Okey – biccentett és nyomott egy cuppanós csókot a borostás arcra, majd rohant is ki a színészek után. 
Még a számára is "Wow" érzés volt, hogy végre nagy emberekkel dolgozhat, sőt!  Eddig nem rendezett filmet, ugyan elvégezte az egyetemet, de utána nem csinált nagyon semmit, hanem másba kezdett bele... Végre sikerült apját megkörnyékezni és bekerült. Izgatott volt és egyben félt is, hogy a végén kiderül, milyen borzalom is, akkor aztán kereshet új munkát.  
– Jövök már!  – kiáltott előre és irodájából hozatva egy dobozt sétált be a  nagy terembe, amely teljesen üres volt. A bejárat előtt látszott még több ajtó,  mely az egyik a díszlet,  másik műszeres,  harmadik az elektronikai részleg volt. Egyelőre nem is mesélem el, hogy hol mi található,  idővel kiderül. 
Hangos zajjal csapta le a papírdobozt, hogy mindenki rá figyelhessen. 

***
– Atyám!  – dőlt le egy székre,  melyet behoztak maguknak végül és nézett végig a társaságon. Már órák óta beszélt,  ecsetelte mit, mikor, hogyan, és miért,  ahogyan megismerte a többi színészt is. Igaz, valószínűleg mindenki hallott egymásról, de azért most egy közösség kell, hogy váljon belőlük.  Jobb, ha minél jobban ismerik egymást.  Úgy is lesznek még többen,  ahogy minden helyszínen bejönnek az apró-cseprő mellékszereplők. Számára is nagy öröm volt, ahogy újabb és újabb újdonságokat hallott meg. A maradék négy pedig Judie Dench, kinél elegánsabb M–et soha senki sem látott – mai napig is tökéletesen alkotja meg a vezetői szerepet. Lyndsy Fonseca, az egyik ügynöknő – kissé naivat fog alkotni, akit Nikolaj majd könnyen húzni fog az orra előtt. Christian Bale, a műszerész, kiről még Lanea se tudja, hogy pontosan jó vagy rossz. És Chris Pratt a meglepetés. Nagy nevek,  remélhetőleg egy jó filmhez. A színészkedésben nem érzett akadályt,  csak a sok apróság az egész alkotásban... Az készített ki kissé már előre,  ahogy pörgött az agya. 
– Úgy érzem magam, mint egy mosott hulla, kin átment a traktor kétszer – dünnyögte. 
– Dettó – vágta le a lány mellé magát Nikolaj. – Elég sok mindent hadartál el.
– Holnapra akkor a fotózás.  Egy hét múlva a szöveg addig a többit leforgatjuk, ahova semmi nem kell vagy éppen senki. Meg persze konzultálok Marcus-szal is – sorolta, ahogy hangosan gondolkodott. – Tudjátok, nem tudom, hogy mondtam–e, de szenzációs,  hogy veletek dolgozhatok, hiszen ti...
– Mi meg örülünk,  hogy veled. Nem mindennapi ötletet hozott édesapád – döntötte oldalra a fejét Chris és barna szemeivel pislantott egyet szórakozottan. – Nyugi!
– Bocs, sokat beszélek... – ásította. 
– Csak kicsit! – nevetett fel a barna hajú leány, Lyndsy, mire a többiek is jót mulattak. Ennek a napnak itt vége is volt, Lanea büszke volt magára, hogy sikerült a mai adag, amit betervezett, noha egy gyors volt. Szépen lassan mindenki kezdett el szállingózni vissza a "szobájába", ahogy a lány is megtette utoljára.

– Bocs – suttogta, mikor nekiment egy alaknak, kiben Tomot ismerte fel. – Szerinted? Össze tudjuk hozni? – kérdezte vigyorogva.

– Igen – bólintott a férfi. – Már miért ne sikerülne?
– Kissé kiegyensúlyozatlannak érzem, mintha egy pillanat alatt kicsúszhatna a kezeim közül az irányítás.
– Pedig elég magabiztos voltál ma – nézett a lányra, ki csak visszamosolygott. 
– Alig várom a közös munkát! – kacsintott Lanea. – Holnap nem késni!
– Szerintem ez Önre... vagyis rád is vonatkozik – intett Mr. Hiddleston.
– Ohhh... – zavarodott bele, ahogy megfogták. – Nem lesz, vagy ha igen, szavamon foghatsz! 

– Mindenképp, de ha gondolod, ha már úgyis főszereplő leszel – ingatta a lány a fejét. – Neked mutatok még pár dolgot, amire nem volt ma idő. Gyere! – fogta meg a férfi karját és húzta maga után. – De erről egy szót se – kuncogott. 

5 megjegyzés:

  1. Ezt a megjegyzést eltávolította a szerző.

    VálaszTörlés
  2. Áhh, Tom Hidlestooon! ♡▼♡ Alig várom a folytatást!
    Addig is egy kis meglepi vár rád itt: http://www.celkeresztben-villains.blogspot.hu/2016/03/dij-vi.html?m=1
    Xx Babu

    VálaszTörlés
    Válaszok
    1. Jaajj nagyon szépen köszönöm ^^ Örülök ha tetszik és igyekszem, ahogy tudok :3

      Törlés
  3. Ezt a megjegyzést eltávolította a szerző.

    VálaszTörlés
  4. szuperfantasztikus sztoriiii!!! kiváncsian várom a folytatást!!

    VálaszTörlés