Bloody Miracle - 2. Rész

Hellobello!
Nos, ahogy ígértem, meghoztam a második részt, mivel április elseje van. Ahogy bolondok napja is, Úgyhogy mindenkinek Boldog Bolondok Napját! Remélem jól telt, sokat mosolyogtatok!
Tehát meghoztam... Ahogy elnéztem lesz még egy pár rész, bár igyekszem nem nagyon hosszúra...

Bízom benne, hogy tetszeni fog! Vélemények nyugodtan jöhetnek! És, hogy ti mit gondoltok a párosról :D

Bloody Miracle
Besorolás:
  • 16+
  • Dark (sok vér)
  • E/1, múlt idő
  • Fanfiction/AU
  • Romantikus
  • Eszelős (?)
Jó olvasást! :)

Erőszak… Sokkal találkoztam az életemben, sokat le is gyűrtem. Erre képeztek, a fájdalmat tűrni kell, és mindig erősnek kell lenni, illetve nem erősnek lenni, hanem a legjobbnak, hogy mindig első lehess… Az első körzetben ez volt a lényeg, legjobb, avagy a Viadal győztes… Egyszer már sikerült, még egyszer gyerekjáték, nem? A válaszom az, hogy nem…
– Engedjenek el! – kapálóztam, de az egyik befogta a számat és vittek tovább. Gyenge voltam, hogy igazán ellenkezzek. Megadva magamat engedtem,  hogy vigyenek. Kissé fáztam, a vékony lepel pedig alig takart bármit is belőlem.  Jöttek szembe velünk mások is, de ránk se hederítettek. Mindegyik el volt foglalva a saját ügyével, de ha még felém is kapták az fejüket, csak egy szánalmas grimasz futott végig az arcukon. Mi ez?
Egy homályos, de nagyszobába kísértek, ahol egy nagy asztal foglalt helyett, mögötte kivetítők sorakoztak a falon, egyetlen egy lámpa ontotta fehér fényét. Egy székre nyomtak le, majd álltak meg az ajtó két oldalán.  Alig volt időm körbenézni, mikor máris léptek törték meg a feszült csendet. Látókörömbe egy magas nő sétált be, szürkés-kék lepelszerű ruhát viselt. Szürke tő egyenes haja szigorúan vállig vágva, de első két tincse fehérre volt festve. Szemeivel engem figyelt, arcán semmilyen érzelmet nem tudtam leolvasni, olyan volt akár egy szobor – merev, hideg. 
– Cashmere Tanner? – döntötte oldalra a fejét,  ahogy körbe sétált és egyre közeledett felém. 
– Igen.
– Igaz, hogy az első körzetből származol? 
– Igen – válaszoltam újra. – Ki maga? – néztem fel rá,  majd újra az ajtó felé,  melyet elálltak a katonák.  
– Coin a nevem, gondolom sok kérdésed van, de először én szeretném tudni, hogy vagy még életben – nézett egyenesen a szememben,  de nem volt olyan pillantása, mellyel a csontomig látott volna. Egyszerűen nem féltem tőle,  nem éreztem,  hogy fenyegetne. Kihúztam magam a székben. 
– Nem tudom – mondtam igazat. – Arra emlékszem,  hogy Joanna baltája telibe talál és a kék égre.  
Oldalra döntötte kétkedve a fejét.  – Snow mellett állsz?  
– Nem, tönkretette az életemet – szorult ökölbe a kezem a neve hallatán.  Semlegesen viszonyultam Snow elnökhöz a Nagy Mészárlás előtt,  de most... – Erre voltam képezve,  de sose mondták,  hogy még egy viadalon kellene részt vennem. Főképp nem más győztesekkel. Aki egyszer bemegy az arénába... Nem ugyanaz jön ki, mint előtte. 
– Miért higgyek neked? 
– Mivel tudnék ártani?  – kontráztam rá.  
– A 13. Körzetben vagy – jegyezte meg, mire ledöbbentem. Tessék?  
– De hisz... Azt le...
– Igen, de mi élünk.  A forradalom kitört, most már sejtheted, hogy egy Hivatásos nagyon is gondot jelent nekünk.  
Rácsaptam az asztalra. – Nem! – mordultam fel. – Mi hasznom lenne abból,  hogy aki meg akart öletni, annak segítek,  nem mintha maga annyira életben akar tudni. Ha kell megesküszöm, hogy nem vagyok besúgó, kaptam az életre esélyt,  nem herdálom el. 
– Pont ez a gond, az esélyt nem tőlünk kaptad.  Kapitólium tartott életben. – Tekintetében harag villant. Nem kétkedett, meg akart ölni.  Zsigereimben éreztem,  hogy a háta közepére nem kívánt. 
– Kitűnő harcos lennék,  előrébb vihetném a forradalmat. 
– Vagy hátráltathatnád! – emelte meg a hangerejét, de nem félemlített meg. 
– Elég legyen! – reccsent mögöttünk egy hang. Két férfi jött be, az egyikben azonnal felismertem az egyik győztes.  Szökésbarna haja kissé szerteállt, ő is fekete ruha szettet viselt, de nem ugyanazt, ami a katonákat öltöztette. Barna szemeivel azonnal rám nézett,  enyhe mosoly jelent meg az arcán. – Coin elnök!  – biccentett, ahogy sétált beljebb Finnick. – Nem hiszem, hogy ártalmas lenne, először is pár napig biztos nem, hiszen alig tud talpon maradni – felelte, ahogy leült egy székbe.  
– Másrészt a laborban mindenkivel tettek valamit, és nekem nagyon úgy tűnt,  hogy nem akart ott maradni, de akkor figyeltessük és bizonyítson – jött beljebb a másik alak. Barna, fényes haja eléggé rendezett volt Finnickéhez képest.  Sötét szemeivel az elnöknőt figyelte, markáns arca semmilyen kifejezést nem árult el.  Elrejtette előlem,  de sziluettje nagyon is ismerős volt. Egy emlék mozdult meg az agyam hátuljában. Ki ez? De ahogy elgondolkodtam, máris bevillant. A sötét szempár! Ő volt, aki kihozott a laborból, ő nyitott be hozzám.  
– Minden erőre szükségünk van! – tette hozzá,  hogy nyert ügye legyen. 
– Ám legyen – emelte meg állát a nő,  ahogy a két férfit leste. – Gale, te leszel a figyelője – fonta karba a kezeit.  – Készítsétek fel, mert így semmi haszna nincs.  Remélem,  nem kell csalódnom a szavadban – pillantott újra rám,  de csak viszonoztam a tekintetét. Puszi pajtások nem leszünk,  az is biztos!
Lassan bólintottam egyet, hogy megértettem, amit mondott, majd feltápászkodva tántorogtam kifelé.  Finnick megfogta a vállamat és biztatóan kísért ki. 
– Üdv Cashmere köztünk,  a 13. Körzetben – mosolygott. – Remélem, most nem kell újra szembe kerülnünk egymással – jegyezte meg gúnyosan.  
– Nem kell – válaszoltam teljes nyugalommal. Szinte már engem is meglepett, hogy ilyen jól hatott rám az előbbi beszélgetés.  
Vállon veregetett.  – Gale, tied a pálya!  – kacsintott barátjára, majd el is tűnt a legközelebbi kanyarban. 
– Gyere, megmutatom a kabinod – intett a kezével és indult meg előre.  Engedelmesen követtem,  figyeltem mindent, minél hamarabb akartam beilleszkedni és kiismerni az egész területet. 
– Köszönöm – jegyeztem meg mellékesen és halkan.  
– Ne adj okot, hogy lelőjelek – válaszolta. 
Nem kommentáltam a megjegyzést. Nem akartam eldobni az életemet, csak ha nagyon szükséges lenne. Végig kísért a szürke folyosókon, egészen egy icipici kabinszerűségig, ahol már az ágyon ki volt készítve valami ruha. 
– Öltözz át,  utána körbemutatom a főbb helyiségeket – fordult el tőlem.  Megnéztem a szürke nadrágot és felsőt. Kissé úgy éreztem magamat, mint aki most veszti el az egyéniségét ezzel a szabványosított ruhával. Mindenki ilyet viselt. 
– Ohm nem mennél addig el? – néztem a határa rá.  
– Nem, elővigyázatosságból. Nem lesek! – intett egyet a kezével.  Nagyot sóhajtottam. Hát ez remek! Nagy ugrás volt ez számomra az első körzetben lévő luxushoz képest.  
Levedlettem magamról a fehér hálóruhát és sietve vettem magamra a kikészítettet, többször Gale-re pillantottam, de meg se moccant. Ugyan kissé durva volt a szövete a ruhának, de legalább meleg. Felsője picit bő volt, de a nadrág jól passzolt rám a cipőkkel egyetemben. Kócos hajamat ujjammal bontottam szét.
– Mehetünk!  – válaszoltam és kerültem ki. 
– Egész jól áll – bólintott elismerően és most először találkozott a tekintetünk. A sötét szempár teli volt érzéssel, de egyiket se tudtam megfejteni – nem ismertem.  
– Pár napig le kell járnod az orvosiba – kezdett bele. – Az egészséged nem jó még ahhoz, hogy gyógyszerek nélkül maradj. Az edzést utána fogjuk megkezdeni... 

***
...Átkulcsolom a nyakát a lábammal, kezét erősen megragadom és teljes erőből tolni kezdem magamtól,  hogy kiroppantsam a vállát.  Az adrenalin végig száguld az ereimben és újabb löket energiát sugároz majd. Roppanó hangot várom,  míg a válla ki nem ugrik és csak akkor lanyhul a szorításom... Ennyi. Elég volt.

Hatalmas pofon ébresztett fel gondolataimból és megtántorodva léptem hátra.  Úgy tűnik a gyors átgondolásom még sem volt olyan gyors. Lepörgettem a fejemben, hogyan is küldhetném a padlóra, hogyan is ránthatnám ki a vállát, de addig Gale támadt ellenem és egy jobbos telibe is talált.  Felemeltem a karjaimat és vicsor húzódott szét az ajkamon. Kényelmes terpeszbe álltam újra fel és máris oldalazva támadtam az irányába.  Egy balos, jobbal védtem az ő öklösét és máris rántottam fel a térdemet, hogy gyomron vágjam. Elhátrált egy lépést és vett fel védelmi állást.  Jobb voltam nála,  már az első pillanatban, de attól még kíméletlenül edzett velem, hogy újra formába kerüljek. Már a második nap léptem futni, mivel egyszerűen az unalom majdnem megölt. Ha nincs feladata az embernek, akkor kimondottan tud unatkozni – nos – én is így jártam.  Noha azt a lebaszást egyáltalán nem vártam,  mert nem csak Gale, Coin is jött,  hogy biztos most árultam el, így aztán vigyáznom kellett a továbbiakban,  bár ennek köszönhetően a doki kihagyta a fájdalomcsillapító adagomat, így este nem menekültem meg a halálomról való álmodás elől.  Ez az én keresztem... Újra és újra átélni azt... Bele tudtam kattani, csak abba a hideg, nyugodt tekintetbe, ahogy akkor Joanna rám nézett. Azóta rángattam magammal Galet mindenhova, hogy a bizalommal ne játsszak. 
Újra támadtam, azután,  hogy egy kibomló szőke tincset eltűrtem a fülem mögé.  Elfordult tőlem majd hárított két ütést és egyenesen gyomron vágott,  ahol a balta hege éktelenkedett. Felszusszantam a fájdalomra,  mely egy pillanatra elöntött, gyomromhoz kaptam.  Vannak dolgok, amik sose fognak begyógyulni, ez is egyike azoknak... Az adrenalin viszont mindent elmosott, mint a forgó hullám jött és tarolt át mindenen. A kín azonnal alább hagyott, és újra kiegyenesedtem, vicsorogva ugrottam neki és rúgtam derékon, és döntöttem fel, ahogy terveztem, de nem rántott magával így a fojtogatást eldobhattam, mint tervet. Ráültem a hasára és jól irányzott mozdulattal céloztam meg az arcát,  hogy csontjait eltörjem. Kezem ökölbe szorulva lendült...
Arcától pár centire állítottam meg és fújtam ki a levegőt.  Ő nem volt ellenfél.  Nem ő volt az igazi,  azok a kapitóliumiak. 
Legurultam róla és lihegve terültem el mellette a hideg, beton talajon. 
– Jó volt – mondta két levegővétel között,  ő is zihált. Megmozgattam rendesen ma már.  – Jó vagy. 
– Nem – ráztam meg a fejemet. – Nem elég jó,  még mindig árnyéka önmagamnak – érintettem meg a hasamat. 
– Bocs érte, én... 
– Semmi – legyintettem és ültem fel. – Ez csak edzés,  csak azt tetted, amit a helyzetben tudtál – vágtam egy grimaszt és lassan talpra álltam.  Addigra ő is újra függőleges helyzetbe tornászta magát és lépdelt a vizes kulacshoz. Annak párját dobta felém,  melyet kiittam,  mint a szél,  eléggé kifárasztott ez a mai. De még sok kellett, lassúnak éreztem magam – a seb, a heg gátolt,  hogy újra teljes erővel harcoljak. De ebben a pár napban sikerült átgondolnom életemet, esélyt kaptam, ajándékot. De nem olyat, melyet a végtelenségig kihasználhatnék... 
– Menjünk!  – mutatott az ajtó felé és bólintva mentem a nyomában.  Ebéd lesz. Vajon mi? Remélem ehetőbb,  mint amit eddig kaptam, bár kezdtem hozzászokni a rossz koszthoz is. Átértékeli az ember a helyzetet, vagy megeszi, vagy éhen hal.
Már fordultunk a kereszteződésben, mikor ismerős női hang ütötte meg a fülemet.  Megborzongva gyökerezett földbe a lábam és fordultam a hang irányába. 
Agyamban fény gyulladt, vicsorra húztam a számat.  Sose felejtem el, sose! Azt hittem, hogy meghalt, hogy ott hagyta a fogát,  és a kibaszott baltáját. Bizseregni kezdett a gyomrom, ahogy ökölbe szorult kezem. Gale ugyan visszafordult és a nevemen szólított,  de meg se hallottam, hanem egyenesen elindultam az alacsony nő felé.  Beesett arcán eszelős mosoly villant, kevés haja,ami volt – a Kapitólium teljesen megszabadította. Megsoványodott, de szemeiben élénken csillogott az őrület,  melyet mindig hordoztak. Joanna... 
– Oh, téged már láttalak – fordult felém,  mikor már csak egy-két méter választott el egymástól minket, de áthidalva, minden szó nélkül ragadtam meg a karját és löktem neki a falnak. 
– Te, ribanc! – sziszegtem és jól irányzott mozdulattal vertem állon, de hamar felfogta a helyzetet és a következőtől azonnal elhajolt már,  így roppantak az ujjaim, mikor a fallal találkoztak.
– Hát te se hiányoztál – ragadta meg a derekam és lökött egyet rajtam. Reflexből lendült a lábam,  mellyel jól csuklón rúgtam.  
– Elég volt! – ért oda Gale, de figyelmen hagytuk és estem újra a kopasz nőnek. Haragom egész testemet kitöltötte, szinte robbantam tőle szét.  Végre,  csak egy kicsit hadd adjak vissza abból,  ami a pályán volt. 
– Ostoba picsa! – ragadta meg a hajamat és rántotta hátra.  – Az az aréna volt! De ha ennyire nem bírsz viselkedni, akkor bármelyik pillanatban újra megölhetlek! – gáncsolt ki, de rántottam magam után.  
– Most hagyjátok abba! – rivallt ránk Gale és a tömeg is gyűlt körülöttünk.  Mindenkit érdekelt,  hogy ki az a két ostoba ki egymásnak esik egy szűk folyosón. 
– Hajrá Joanna! – mondták többen is, mely csak még inkább harcra ösztönzött. Tiszteletet akartam magamnak, ami az első körzet által mindig meg volt, de itt a 13.-ban nem. Többeknek zavartam a szemét,  bezzeg ezt a picsát azonnal imádják!
Egy erős marok ragadta meg a vállamat, de csak kirántottam és fordultam a földön fekvő nő felé.  
– Te és a kibaszott baltád! – támaszkodtam fel és vertem torkon, mire harákolva ütött hasba. Baszki! Azonnal felnyögtem,  nagyon jó helyen talált telibe, nem sokkal vér gyűlt össze a számban.  Valószínűleg az egyik varrás, nem teljesen begyógyult szervem megint megsérült. Mérgesen ültem a derekára és fogtam le a kezeit. Utáltam,  gyűlöltem a csajt! Közel hajoltam és erősen fejeltem meg többször is,  míg le nem rángattak róla. Két izmos kar ragadt meg és rántott hátra.  
– Megérdemled, de kibaszottul! – kiabáltam,  míg annyira el nem rángattak és takarta el szemem elől a tömeg. A két kéz elkapta a derekamat és húzott ki a folyosóról.  Gale volt az, aki kivitt, kirángatott a tömegből.  Mikor már eltűntek a szemeim elől csak akkor nyugodtam le kissé és hagytam abba az átkozódást. 
– Cashmere elég volt! Mondom elég volt! – engedett el és lökött a falnak. – Minek kellett ez? Teljesen megvesztél? Coin mit fog szólni? 
– Leszarom Coint – nevettem fel kényszeredetten és néztem a dühös szemekbe. Végre valahára sikerült egy érzelmet kiolvasnom az arcáról.  Haragudott, de nem tisztán,  valamivel keveredett, talán megértéssel, de lehet szánalommal. 
– Eddig is csak ellenségnek nézett,  most végre van oka, amiért kivégeztethet. Ő se több Snownál ebben az esetben. 
– Ostoba vagy – túrt barna hajába és dőlt neki a falnak velem szembe. – Eszement, meggondolatlan. 
– Abbahagynád a sértegetésemet? – mordultam rá.  
– Nem, megérdemled! Ezt nem kellett volna. 
– Ha a helyembe lennél,  megértenéd! 
– Megértem, de ezt akkor se kellett volna,   hülyeség volt tőled.  Vihetlek újra az orvoshoz – vett elő egy zsebkendőt és dobta nekem. 
– Nem, mert nem te haltál meg az arénában, sőt benn se voltál – förmedtem rá,  és töröltem meg a számat.  – Kurva nagy a szád és érezzem magam megtisztelve, hogy itt maradhatok. Hát nem! Képzeld nem! De ezerszer jobb, mint Snow játékának lenni, mily meglepő! Nem te úsztad meg a halált,  nem te álmodsz minden este arról,  hogy egy kurva balta van a hasadban. Fogd be a szád!  – gyűrtem össze a kendőt és indultam el a folyosón.  – Nem vagyok éhes és tárt karokkal várom Coint és a kivégző csapatát – kiáltottam vissza kikelve magamból és sietősebb léptekkel hagytam ott a meghökkent férfit, kabinom felé vettem az irányt. Mára már csak aludni akartam.  Lehet nem volt a legbölcsebb dolog tőlem,  hogy megtámadtam Joannát, de már nem is érdekelt.  Halvány vigyorral merengtem el magamban, ahogy Coin majd jön és visz ki valami csendes helyre fejbe lőni.  Szinte már vágytam rá, az eddig fontosnak gondolt életem és hogy lehetőséget kaptam folytatni – hirtelen semmivé foszlott. Mindenkinek van egy ideje, nálam már lejárt, csak a csoda mentett meg, jobb, ha halott maradok. 

Folytatás következik április 6.-án...

4 megjegyzés:

  1. Te nagyon gonosz vagy... Jézusom, ez... új kedvenc. Ezzel mindent elmondtam.

    VálaszTörlés
    Válaszok
    1. Nagyon, nagyon köszönöm :3 hát én is ezt érzem a tied iránt amúgy :D
      De ez még csak 2. rész az 5-6-ból...

      Törlés
  2. Szia! Nagyon tetszik ez a sztori :D Én alapjáraton bírtam Cashmere-t, és most csak még szimpibb! A Johannás részt imádtam, és szerintem Gale-lel jó páros lennének :)
    Puszi, Maja

    VálaszTörlés
    Válaszok
    1. Ez az!!!!! Valaki! :D Nagyon köszönöm. Egyszer kitaláltam ezt a párost, azóta teljesen a rögeszmém ^^ A Hivatásosok meg alapból kedvenceim általában

      Törlés