Novella: Lucifer's Heaven

Hellobello!
Nos, ma egy újabb novellával jöttem, mely kicsit a hosszabbak közé sorolok, mivel nem éppen 2000 szó környéki mennyiség lett és így is megvagdostam kicsit. Nem mondom, hogy tökéletes Lucifer novella... Sőt! Nem minden pillanat stimmel, noha talán sikerült elkapnom a személyiségét a mi kis ördögünknek...
Alapvetően nem így terveztem, mert több romantikát akartam, mai a nullához konvergál körülbelül ebben, és nem pont ennyire diliset, de hát hozom a formámat. Igen, szeretnem a gonoszokat és őrülteket :3 nem is kicsit.
Úgyhogy őszinte véleményeket várok, hogy legyen-e ilyen és, hogy egyáltalán jó lett, mert én annyira nem hiszem. Kérlek benneteket! És elnézést, ha kicsit gyenge...
Zene: (Kivételesen :3 aki ismeri a sorozatot, az a számot is)

Lucifer's Heaven
Besorolás:
  • 16+
  • Őrült
  • Dark
  • Fanfiction/AU
  • Novella

Jó olvasást! :)

Csodálatos motor hangja szakította meg az éjszaka csöndjét. Na, jó! Annyira nem csodálatos, hiszen ez csak egy rendőrautó motorjának a hangja volt, amely végig száguldott az est homályában a kihalt utcákon. Alig lézengett lélek, kivéve a hajléktalanokat, vagy a tat részeg bulizókat e hétköznapi napon. Semmi  különleges nem történt, azon kívül, hogy egy szálloda ablakán esett ki valaki, de nem a 2. emeletről, hanem a 42. emeletről.. Szép kis halál, biztos nem próbálná  meg egy normális ember, még ha hajthatatlan vágyat érezne a repülés után, de aztán széttrancsírozódni a betonon, szilánkosra törni minden csontot, majd a vér is távozik testéből és körkörös tócsát alakít ki körülötte. Oh, ez nem hiányzik senkinek sem, de persze a rendőrségnek azonnal ki kell mennie, és ezt pont Decker kapta meg, ki éppen bejött a Luxba. Hogy mit keresett egy sztriptíz bárban? Nos, összességében ez sok embert érdekelne,  ha tényleg olyan izgató dolog miatt menne, mint például,  hogy leszbikus,  vagy az egyik táncos.  
De most egy fess fiatalembert keresett, akit meg is talált a pult mellett, kezében whiskey-vel. Magas, szikár férfiről beszélünk, akin a fekete öltöny úgy áll,  mintha ráöntötték volna. Tökéletesen mutatta széles vállát,  keskeny csípőjét és az eleganciát,  mely körberagyogta egész alakját. Alatta fehér inget viselt, mely csak még elitebbé tette és ki is rajzolta mellizmainak vonalát, ehhez párosulni szokott néha egy mellény is, de azt mára már levedlette. És ez még mindig csak az öltözet,  az arca... Markáns vonásokkal rendelkezett, kicsivel hegyesebb orral, mint az átlag,  de sötétbarna szemekkel, melyek már szinte közelítettek az ébenfeketéhez, ahogy rövid haja is. Pár napos borostát vett észre rajta az ember, ha a közelébe ment, mely kimondottan a sármos úriember felé döntötte a mérleget. Ez az alak pedig Lucifer Morningstar névre hallgatott. Az ördög?  Meglehet! Mindenki azt hiszi, ez csak egy művésznév, de lehet talán több is? Elég irreális,  hogy az Ördöggel találkozzon az ember, főképp egy ilyen jóképű alakban... De majd kiderül!
A nő végig viharzott és azonnal a lényegre is tért... Lucifer már azt hitte, végre valami értelmes kis beszélgetést fognak lefolytatni, mikor hívták az őrsről a nőt. Érdekelte, hogy mi is történt, így egy "Detektív" kiáltással vigyorogva ment a szőkés hajú nyomozó után,  aki a mobil lerakása után csak annyit tudott mondani: "Munka". Beszálltak a kocsiba, melyben annyi időt töltöttek már együtt... Hiszen nem ez az első alkalom, hogy "együtt dolgoznak". Komolyan, ha Lucifer az, aki, akkor nem egy ember nézné hülyének, hogy ördög létére egy rendőr kocsiban dekkol mostanság. Na, mindegy! Térjünk vissza az egzotikus kis balesethez.
– Áldozat neve: Lanea McCarter – nézett bele Chloe a papírokba, mikor a helyszínre értek.
– Az a McCarter, aki a rendező lánya volt? – húzta el egy pillanatra a száját és nézett meglepetten Lucifer. – A hírességeket szeretik mostanában meggyilkolni...
– Igen, Marcus lánya – bólintott egyet. – Apja már úton van hazafelé Angliából.
– Nem is ő lesz a gyanúsítottunk. Van már lista róluk? – vágta a férfi zsebre a kezét.
– Van, de nem éppen a legrövidebb – sóhajtott egyet a nő, miközben az "ördög" mosolyogva nézett rá még mindig.
– Remek! – lépett a kordonok mögé és sétált a halott lányhoz, ki elég bizarr volt így a szálloda előtt. Természetesen minden vendéget bezárkóztattak, és a rendőrség nekiállt már kérdezősködni, elkérni a vendéglistát és a többi... Ráncolt szemöldökkel nézett a hullára, ki inkább merő torzulás volt. Látott már róla képeket, elvileg egy szép nőről volt szó, de most... Most csak törés törés hátán, mindenhol vér, pár helyen estélyi kék ruhájának színe nem keveredett el a vörössel, barna haja ragadt a vértől. Pechére, arcra esett, de azóta már átmozgatták és lefotózták több ezer szemszögből.
– Lucifer! – jött egy hang és fordult el a halottól újra Decker felé.
– Igen, detektív? – mosolygott rá szélesen, mire egy pillanatra a nő rá hunyorgott. Ezek a nők! Mindenben valami hátsószándékot látnak meg...
– Maradj inkább a kocsinál! – javasolta és mutatott abba az irányba,  ahol leparkolt.
– De detektív! – háborodott fel, hogy már küldenék is el, pedig még csak most fokozódik a helyzet. Végül csak bólintott és indult meg a járgány felé,  de útközben direkt a kihallgató rendőrök felé vette az irányt.  Széles mosollyal az arcán lépett oda és biccentve köszönt a tiszteknek, majd a zömök,  köpcös férfi felé fordult, aki legalább egy fejjel kisebb volt. 
– Jól hallottam, maga volt a portás? – tette is fel az első kérdést, ahogy megvizsgálta az idegen öltözetét, mely a szálloda logójával ellátott öltönyből, ingből és nyakkendőből állt.  Utána figyelte meg a gyér hajat, szürkés szemeket, és a ráncos bőrt.
– Igen, uram – bólintott hevesen és nézett az Ördögre, de utána le se tudta róla venni a tekintetét. – De nem láttam semmi furcsát, senki nem ment fel a kisasszonyhoz – hebegett-habogott össze-vissza. 
– Senkivel sem volt jóban?  – simított végig borostáján, ahogy igyekezett belemélyülni a feladványba.
– Nem nagyon jártak be hozzá. Inkább ő járt el, uram. Fogalmam sincs – kezdett kétségbe esni a portás.  Lucifer még pár percig vizsgálta,  majd csak megint elmosolyodott. Tényleg nem tűnt bűnösnek. 
– Hova járt el?
– Nem. Nem említette.  Csak egyszer kapott egy levelet, annak feladója volt a Specter Intézmény,  akkor kissé meglepett volt és elment, de ennyi. Többet esküszöm,  nem tudok – sóhajtott fel fáradtan az öreg.  Megviselte, látszott,  hogy pici lelke megszenvedte a lány halálát.  Vajon miért? 
– Lucifer! – csattant újra a női hang erélyesen.
– Köszönöm – mosolygott férfira Lucifer és fordult a detektív felé,  aki már teljesen mellette állt. 
– Nem azt mondtam, hogy a kocsiban várjon?  Mindegy is. Mennünk kell.
– Specter-be, ugye? – tette össze szórakozottan és figyelte a nőt.
– Honnan tudja? – lepődött meg és húzta fel a szemöldökét.  – Igen, nem tudjuk, kit keresünk, de biztosan lesz valaki, aki felkapja a fejét Lanea halálára. Menjünk!  – indult meg kopogó, sietős,  kecses léptekkel és többet meg se szólalt,  míg a járműhöz nem értek. 
A férfi megigazítva öltönye ujját,  ült be az anyós ülésre.
– Igazán meglep, hogy most nem próbál lebeszélni, hogy ne tartsak önnel?  Csak nem megint egy közös munka? Szüksége van rám,  vallja be! – fordult felé és szórakozottan vigyorodott el, ahogy őszinte tekintetét ráemelte.
– Hmm – sóhajtott fel Chloe.  – Nem, nincsen. Nem akar visszamenni a saját várába?
– Maga is jól tudja a választ. 
– És igen, mivel úgy se megy el. Egy közös munka – bólintott egy nagyot és forgatta el a kulcsot. A motor dorombolva berregett fel és már tolatott is kifelé a bűnügyi helyszínről.
– Na és hogy van Dan? – jött a következő kérdés,  mire a nő szemet forgatva nézett ki a szélvédőn.
– De fontos lett hirtelen magának is, hogy van az ex-férjem. Lapozhatjuk a témát? 
– Ne, kérem ne! – vigyorgott még luciferesebben. Fehér fogai kivillantak és egész figyelmét a nőnek szentelte. – Csak érdekel egy emberbarát. Probléma?  Maga ismeri, de megkérdezhetem őt is, de mint látja, nincsen itt.
– Jól van. Jól van. Nagyon jól van – felelte szárazon, hogy lerázza magáról ezeket a kérdéseket, és kanyarodott ki a főútra. Scepter Intézet... Mindenki tudja, hogy mit rejt e név igazán,  aki a városban lakik. Hiszen ez volt a legjobb,  a leghatékonyabb a városban (persze, az egyetlen is), híre az egész országban terjedt. Az elmegyógyintézet mindenféle betegnek otthont adott és egy részét ki tudta gyógyítani a szenvedő betegségből. Noha senki sem akarja tudni, hogy vajon mit alkalmazhatnak kezelésnek, mire adhatott beleegyezést az állam,  csak azért,  hogy a bekerült dilisekből épelméjűek tegyék ki a lábukat, de mivel ez sikerült így a többséget nem is érdekli,  míg működik az eljárás.  Az épületet elzárták a várostól, bár nem olyan messzire, hogy a lakosoknak annyit kellene utazniuk. Deckerék lassan kiértek a magas épületek környezetéből a kertes házak területére, ahonnan már csak az erdőbe kellett hajtani, és ott egy tisztáson magasodott a régi ódon kastély. Melynek falai a magasba szöktek a fák között, sárgás színe megkopott az idők alatt, és inkább egy Roxfort kastély jutott az ember eszébe, ha ránézett. Két hatalmas torony fogta közre a bejáratot, utána pedig a háromemeletes építmény megtartott egy szintet. Míg az eleje inkább várszerű volt, hátulja az ír kastélyokat idézte fel hatalmas ablakaival, melyet körbefutott a borostyán, és vörös cserepeivel, melyek a feketékkel alkottak kacskaringós mintát.
A rendőrautó befordult a fekete vasalt kapu mentén és zötyögött végig a kavicsozott úton, míg a bejárattól nem messze parkolt le a virágágyások mellett, ahol tulipánok pompáztak vöröstől a nap sárgáig, minden színben. 
– Wow! –nézett körbe Lucifer, mivel itt még nem járt, de fülébe eljutott az intézmény híre... – Milyen regényes, nem gondolja, nyomozó? – mosolygott kegyetlenül szélesen a nőre. Chloe elnyomott egy sóhajt és inkább intett, hogy menjenek. Nem akart itt ácsorogni a kocsi mellett, hallgatva Lucifert. 
– Legalább majd az őrültek egyet fognak érteni velem – vágta zsebre a kezét és indult a nő után. Amilyen ódon volt kívülről és idézte fel az emberrel a régmúlt palotáit és korait, ugyanolyan modern volt benn. Mintha nem is a kastélyban járnánk, noha szerkezetét megtartotta. Megmaradtak a hatalmas ajtók,  nagy üvegablakok, széles márvány folyosó és a tartóoszlopok. Viszont mindenhol vajszínű falba ütközött az ember. Na jó,  majdnem mindenhol, mivel a lakószobák mindegyike más színre volt festve, ahogy minden függöny is más-más volt. A közterületeken hatalmas, halvány virágos fehérek takarták el a fényt,  míg a szobákban ízlés szerint. Mikor beért az ember,  egy fényes,  hosszú pultú recepcióba ütközött bele, ahol  három vagy annál több nő és férfi várta az érkezőket és küldték tovább őket a megfelelő irányokba. Roppant készségesen mutogattak, magyaráztak és türelmük végtelen volt. Lucifer tekintetét nem kerülte el az egyik hölgy feszes szoknyája,  mire csak aprót mosolygott direkt a nőre és mérte fel tetőtől talpig.  De mielőtt még igazán megszólalhatott volna, Decker oldalba vágta és indultak tovább,  beljebb,  egyre közelebb a betegekhez. Sokakat elfog az iszonyat, hogy mit fognak látni,  hogy képesek lesznek feldolgozni, ahogy szenvednek az emberek. De a társalgóban, melynek fala ugyanúgy viselték a vajszínt, csak itt festmények,  tárgyak is ki voltak állítva – valószínűleg, amiket a betegek készítettek. Több részre is lehetett csoportosítani – TV sarok, nappali, ebédlő,  olvasó rész,  játszósarok és így tovább.  De mindenhol látszott egy-egy őr, akiknek legtöbbjén nem vidámság volt leolvasható. Vajon milyen lehet itt dolgozni? Bár ők vállalták...
– Jó napot! – harsant Chloe hangja, mire azonnal visszafogta a hangerejét. Ő se gondolta, hogy ilyen jól terjed a hanghullám a szobában. – Valaki ismeri Lanea McCartert? – tért a lényegre.  Lucifer lassan végig nézett a társaságon. 
– Lanea... – jött egy távoli,  suttogó válasz,  mire mindketten arra fordultak. Egy vékonyka leány jelent meg a szemük előtt,  ki komótosan állt fel és mutatta meg magát.  Olyan 160 centi körüli lehetett, széles csípővel, feszes combokkal, erős,  izmos karokkal rendelkezett és mély dekoltázzsal, melyet a bő póló elrejtett, ahogy a kecses vékonyságát is. Fényes,  arany szőke haja csigákban omlott a vállára és határa,  igéző kék szemei hidegen, és sejtelmesen néztek a jövevényekre. Finom vonalú száját kissé lefelé biggyesztette, mintha problémája lett volna. Fehér bőrét megviselte ugyan a kórház,  de mégsem lehetett azt mondani, hogy nem volt ereje teljében. Szemei alatt nem voltak sötét táskák,  ahogy bőre sem kopottasan fakult ki, haja sem csomókban lógott összevissza. 
Lucifer enyhén megemelte állát,  mintha csak felsőbbrendűségét akarta volna bizonyítani, de szemeiben élénk kíváncsiság lobbant fel. 
– Igen, Lanea – mosolygott rá óvatosan,  mintha csak félne, hogy elijeszti a szemrevaló leánykát. – Ismerted? – lépett egyet közelebb,  de a hajadon eggyel hátrált. Még nem volt kész az idegenekre... 
– Honnan ismerted? – jött Chloe hangja határozottan,  mire a lány egy pillanatra megrezzent. 
– A barátnőm volt – ejtette ki halkan a száján.  – Hol van? – nézett fel őszintén a nyomozóra. 
– Nos – húzta fel a szemöldökét Lucifer és már majdnem azon volt, hogy betrollkodik valamit, mikor Decker leintette. 
– Elvesztettük – kerülte meg a választ. – Ő elment...
– El? – kerekedtek ki a szemei. Ajka elnyílt, szeme könnybe lábadt és keze ökölbe szorult.  
– Igen, el – bólintott Lucifer és indult meg a lány felé,  aki kővé dermedve állt a szoba közepén.  – Valaki megölte – ejtette ki közvetlen közelről és várta meg a reakciót. Nem volt olyan biztos benne,  hogy védeni kellene a lányt,  hiszen lehetett köze akár a gyilkossághoz és ez alól nem menti fel a betegsége. 
Megremegett a lány és hajtotta előre a fejét. Néma zokogás vett erőt rajta, a hír teljesen lesokkolta. Csuklóját kezdte el megrögzötten masszírozni, és elfordult mindenkitől.  
– Lanea... – suttogta monoton maga elé.  – Lanea, Lanea, Lanea. – Mintha csak egy imádság lett volna – egyszerű, de sokat mondó. Az egyik sarokban álló ápoló,  megindult a lány felé.  
– Lux, kedves – suttogta és fogta meg a vállát.  Lux? Lepődött meg Lucifer, hiszen szórakozó helyét,  a bárt is Luxnak, vagyis fénynek nevezte el, persze pofátlanságból, de most, ahogy a lányra nézett, Lux...
– Gyere, pihenj – suttogta neki a magasabb férfi,  az ápoló,  ki színtiszta fehér egyenruhát viselt, mellkasára kitűzött címkével, melyen a Tracker vezetéknév szerepelt. 
– Lanea – görnyedt meg a lány.  – Lanea-t akarom! – nézett fel könnyes tekintettel, melyek őszintén szúrtak az ember szívébe.  Hol is van Lanea? Hirtelen Decker is úgy érezte,  hogy meg kell keresnie, mintha létfontosságú lenne. 
– Hol van Lanea? Miért nincsen itt? – jajdult fel és nézett a plafon felé,  ahogy térde engedett és összecsuklott a karok között.  – Lanea! Nem hagyhattál itt! Gyere vissza! – emelkedett meg a hangszintje és hangereje, szinte már sikoltozott. Chloe eggyel ellépett utat engedve a többi ápolónak, akik körbevették. 
– Takarodjanak innen! Engedjenek el!! Most azonnal!!! – kapálózott a kezek között és tört rá hisztérikus roham, vagy valami a szerű,  mely emésztette fel a gondolatait. A gyász nyomása ereszkedett a vállaira és görnyedt bele, szinte már bele is rokkant. 
– LANEA!!! – kiabált hangosan és vert arcon egy ápolót, aki megtántorodva nézett a lányra,  majd intett egy nőnek.  Lucifer oldalra döntve a fejét nézte az elesettet. 
– Hmm – mormogott valamit maga elé.  Nem látott még ilyet, halvány mosollyal figyelte, ahogy darabokra esett a lány.  Másokkal ellentétben neki az arcon verés komoly gondolatokat indítottak el a fejében és sejtelmes arccal sétált Decker mellé,  aki le volt merevedve, úgy nézte az őrültet. 
– Tudjuk ki ő?  – tette fel az ördög a kérdést. 
– Nem... – suttogta a nő.  – Mindjárt megkérdezem, mit tudnak róla – nézett utoljára a lányra,  akit alig tudtak elcsitítani és kivinni. Majd elsétált,  hogy utána kérdezősködjön az adatoknak. 
Végre közben egy altató injekcióval felszerelt csinos, erős nő lépett közbe és szúrta be a lány nyakába,  aki még párszor rúgott egyet, verdesett a levegőben, majd hangja elmélyült és elhalkult. Kék szemét lehunyta és aludt el. Egy izmosabb,  fekete hajú,  borostás arcú felkapta a lányt és karjai között vitte ki, elfordulva jobbra. Lucifer ott maradt egyedül.  Egyet fordult, hogy a többiek reakcióját is meglesse. Páran normálisan nézték egy nagyot, mintha csak ufót láttak volna, majd tértek vissza az unalmas játékhoz, míg egyesek meg nem is foglalkoztak vele. Olyan rég benn voltak, hogy az akár mindennapos esethez hozzá is szoktak. 
– Beszállhatok? – lépett a pókerező négyeshez, ahol csak egy unott bólintást kapott. 
– Remek – jegyezte mosolyogva és öltönyén igazítva ült is le. – Mondják csak, ki is volt ez a lány?  
– Ő, Lux – felelte a jobb szélső kissé kopasz, elnyűtt arcú idegen, kinek szürke szemei élénken csillogtak, hogy még egy játékossal lettek többek.  – Jó pár éve benn van már. Önpusztítás, személyiség zavar, magában beszélés.  Bár már kifele jött belőle.  Már egy éve tiszta volt tudtommal – osztotta ki a fekete-vörös francia lapokat és tette be a kezdő értéket. 
– Tiszta? Nekem nem úgy tűnt – nézett a folyosó irányába, ahol eltűnt a lány.  
– Igen,  tiszta. Már a kiengedésén gondolkodtak. De ez visszarántotta most valószínűleg. 
– Tényleg?  Milyen is ő?  – beszéltette tovább Lucifer szórakozottan az illetőt, hogy minél többet tudhasson meg a lányról.  
– Emlékszem,  üvöltözve, sírva hozták be – szólalt meg a másik oldalon egy pasas, aki a negyvenes éveiben járhatott. – Teljesen magán kívül volt – vont vállat. – Mint itt a legtöbben.
Mindegyikre rápillantott az ördög és mérte fel őket, a mondandójukat, majd csak bedobta a kártyáit, a tétet, amit eddig betett, pedig ott hagyta, majd köszönés és minden nélkül állt fel és tűnt el a teremből.

***
– Hello! – nyitott be a kis szobába, melyet pár momentum alatt fel is mért, majd nézett a szőke lányra, ki most már sápadtabb volt mint eddig és szeme pedig vörös és dagadt a sírástól.
– Ki vagy? – kérdezte kissé rekedtes hangon.
– Lucifer Morningstar! – ült le vele szembe mosolyogva. – Te pedig Lux.
– Lux Westwind... – suttogta halkan és jeges tekintetével nézett a férfira.
– Mondd csak, kedves! Mi a leghőbb vágyad? – döntötte oldalra a fejét és tartotta fenn a szemkontaktust.
– A vágyam? – ráncolta a szemöldökét, ahogy elmélyült a gondolataiban. – Vágy..? – hümmögött tovább, de nem akaródzott semmit sem mondani.
– Amit a szíved mélyén a legjobban szeretnél – duruzsolt neki Lucifer továbbra is. – Nyugalom, senkinek sem mondom el.
– Normális élet... – ejtette ki lassan a szavakat, mire az ördög kissé meglepetten nézett rá.
– Lucifer! – csattant Decker hangja a folyosóról, így kelletlenül, de felállt az említett.
– Még találkozunk Lux – intett egyet, majd vissza se nézve sétált ki.
– Végre! – ért elé a nyomozó nő. Arcán gondok tömkelegei sorakoztak. – Menjünk! – intett egyet fejével és pár pillanattal később már a kocsiban ültek.
– Tehát, mit tudott meg? – mosolygott rá szélesen Lucifer.
– Nos, Lanea már 5 éve az intézményben van. Önpusztítás, skizofrénia, egyéb elmezavarokkal diagnosztizálták – ingatta a fejét és kanyarodott ki az útra. – Most volt egy vizsgálat sorozat, ahol tünetmentesnek mutatták ki.
– Nekem nem éppen úgy tűnt, hogy az... – kottyantotta közbe a férfi szórakozottan.
– Ami érdekes, hogy pár napja elszökött, de a gyilkosság alatt az épületben tartózkodott. Biztos az alibije.
– Ez még semmit sem jelent, csak, hogy ügyesebb, mint hisszük – jegyezte meg mosolyogva a férfi elmerengve. És gondolatai elszálltak a magas égbe, ahogy szeme elé került újra a leomló aranyszőke haj, az a jeges kék tekintete, és a bíborvörös duzzadt száj, amivel sikoltozott a barátnője után Lux.

***
*Pár nappal később*
A tömeg megnyílt előtte, ahogy betért a Luxba és sétált végig mosolyogva a pultig, ahol már Maze ácsorgott fekete szoros felsőben, melyben a hasáig lehetett akár látni, ezt párosította egy szoros farmerral és magassarkúval. Enyhe vigyor terült szét az arcán és nézett az érkező főnökére.
– A szokásos? – kérdezte csak meg, jól tudta, hogy Lucifer magától is beszélni fog, nem kell ezért megkérdeznie.
– Igen, igen... – bólintott egyet és támaszkodott meg a könyökével. – Tudod meséltem,... – vett egy mély levegőt. – Meghalt egy híresség, vagy kiugrott, vagy pedig gyilkosság áldozata lett.
– Utóbbi – jegyezte meg szemet forgatva a nőt és rakta le a férfi elé a whiskey-vel töltött poharat.
– De – fejtette tovább gondolatait a férfi. – Találkoztam egy lánnyal.
– Mikor nem? – bólintott egyet, de figyelemmel hallgatta tovább Mazikeen.
– Akire vagy nem hatott az erőm, vagy sikeresen játszotta el a normálist a diliházban. Azt mondta, hogy normális életet akar.
Nagy levegőt vett a nő. – A rendőrnőn se működött, lehet, gyengülsz Lucifer? – hunyorgott rá.
– Te már csak tudod, Maze – mosolygott szélesen rá és kortyolt bele az italába. – Érdekes...
– És hol van a nyomozó? – húzta fel a szemöldökét.
– Folytatja az ügyet – vont vállat és nézett a táncoló tömeg felé. – Majd jövök! – intett egyet kissé komolyabban, mint szokott, majd átvágott a tömegen és ült be a kocsiba. A lány... Nem volt neki teljes az ügy és a többi gyanúsított nem volt ennyire furcsa a számára. Laneának nem kellett volna meghalnia idő előtt, mégis valaki megtette. A többiek, akiknek alibijük se volt, azok ennyire se fogták meg az ördögünk gondolatait.
Megcsörrent a mobilja, a kijelzőn Decker neve ragyogott.
– Halo! – szólt bele, miközben  végig vezetett a városon.
 Meg van a gyilkos!
– Ilyen hamar? – ráncolta egy pillanatra a homlokát. – Hát ez remek! – mosolyodott el szélesen és még jobban taposta a gázt. – Ki volt az?
 Bevallotta az egyik szállodai vendég, Antoin Ottonar, aki régről ismerte már, maga jött el a rendőrségre. Eléggé klappol a lehetséges történtekkel. Szerinted, Lucifer?
– Biztosan! Sőt! – nevette halkan el magát. – Akkor az ügy lezárva! Nagyszerű! Majd holnap beszélünk! – rakta is le a vonalat és vigyorogva hajtott a Scepter Intézet felé.
Kiszállva a kocsiból, már rohant is befelé.
– Uram, nem szabad! Már túl vagyunk a látogatási időn – ugrott fel a recepciónál ülő elbambuló nő.
– Ugyan, hölgyem! – mosolygott rá az ördög. – Nekem bármi szabad! – villantotta hófehér fogait és nézett rá teljesen ártatlan tekintettel, mire a barna hajú szépség zavarba jött, pupillái kitágultak és halványan bólintott egyet.
Lucifer már szelelt is tovább, nem foglalkozva az ápolókkal és tört be Lux szobájába.
– Üdv újra! – igazította meg öltönye ujját és állt meg a lánnyal szemben.
Üres tekintettel pillantott először rá a szőke tünemény, majd hirtelen észrevette magát és köhintve köszönt. – Szia!
– Elmesélnéd pontosan, hogy április 6.-án hol is voltál? – fűzte össze az ujjait türelmesen és vigyora csak egyre szélesedett.
Kihúzta magát Lux és dobta hátra a göndör haját. – Itt voltam.
– Én sejtem, te pedig tudod, hogy nem így volt, igaz? – húzta fel a szemöldökét. – Csak valld be! – vigyorgott még mindig tenyérbe mászóan.
– Nem értem... – hunyorgott a lány zavartan.
– Akkor evezzünk más vizekre – húzta oda a széket és ült le rá, térdeire könyökölve és hajolt előre. – Nem ember vagy.
A lány szeme először kikerekedett, ajka elnyílt és végig borzongott, mintha megrepedt volna a láthatatlan álcája.
– Tessék? – nyelt egyet.
– Pontosan ezt a reakciót vártam – mosolyodott el. – Sok mindent tudok és sejtek, a Pokol Urát nem lehet csak úgy megjátszani, de neked majdnem sikerült és ez amúgy még tetszik is – mosolygott tovább.
Lux lehajtotta a fejét, és halkan mormogott egyet.
– Ohh, tényleg. Azt is jól sejtem, hogy te ölted meg? – hunyorgott. – Bár ez nem biztos, hogy igaz, de akár, csak a miértjét nem értem eddig.
Fejezze be! – szorult ökölbe a keze.
– Ugyan, kedves – vigyorgott újra. – Tehát te voltál!
Elég volt! – vicsorgott a lány és szemeiben gyűlölet alakult ki, de valamivel keveredve. Pupillája egy pillanatra kitágult, majd összeszűkült és engedte ki a kezét. – Nem... Nem én voltam! Antoin volt!
– Persze – felelte szórakozottan, és újra csörgött a telefonja. – Egy pillanat! – kelt fel és nyomta meg a zöld gombot. – Igen, detektív! – szólt bele jókedvűen.
 Az előbb rosszul tájékoztattam Lucifer! – jött a komor hang a vonal végéről. – Nem a férfi volt a gyilkos! Ő csak a takarító, aki balesetnek álcázta a dolgot.
– Igen, igen! – bólogatott hevesen.
 Egy szőke lány bízta meg, és bánom, hogy nem hittem magának... 
– Tudom, nehéz lehet ezt bevallani – vigyorgott, miközben fél szemmel a lányt nézte.
 Lux volt az!
– Lux volt! – mondták teljesen egyszerre.
 Tudta? – érkezett a döbbent hang.
– Megérzés volt, de sejtettem...
 Megyünk letartóztatni már, majd akkor ki lesz kérdezve, hogy pontosan, hogyan is jutott a szobába – foglalta a végére össze a beszélgetést. – Ott találkozunk! – szakította meg a vonalat.
Enyhe grimasz futott végig az ördög arcán, majd a lány felé fordult újra.
– Hogy csináltad? – hunyorgott rá gondolkodva.
Halkan felnevetett a lány és hullt le róla minden álca. Arcát hirtelen elöntötték az érzelmek, mozdulatai remegőssé váltak, mintha nem tudna saját maga felett uralkodni. – Kérdezze... – suttogta halkan.
– Hogy ölted meg?
 Kérdezze – nevetett újra fel. – Kérdezze! Még! Még! Hadd válaszoljunk! – kezdett egyre-egyre hangosabban kacagni.
– Junk? – ráncolta egy pillanatra a férfi a szemöldökét, hiszen a beszélgetés irányítása kiesett a kezéből. – Ohhh – mosolyodott el szélesen, ahogy leesett a tantusz. – Hogy hívják a másikat?
 Lux Northwest... – húzta vicsorra a száját. – Lux Westwind... Lux! Mi vagyunk Lux!
– Ez roppant érdekes – nézett rá kíváncsian Lucifer. Meglepte a tény, hiszen a lány tökéletesen uralta mindkettőt, mégis ha a másiknak engedett, pillanatok alatt össze is omlott. Lenyűgözte, hogy mire képes, noha nem teljesen, vagy egyáltalán nem ember, így aztán csak még élénkebben figyelte. – Melyikőtök ölte meg? – villant szeme. A büntetési vágya kissé lecsökkent, most, hogy fény derült a lány problémájára, bár eddig se...
 Én voltam – jött a mély, karcos hang a torkából. – Nem én! – hallatszott egy másik hangszín is. – Én öltem meg!
– Mégis miért?
 Mert utáltam! – válaszolta az egyik személyisége. – És hiányzik – görnyedt össze és felhúzva a térdeit ölelte át őket. – Lanea... – suttogta maga elé. – Halott... A legjobb barátnőm... De hisz mindig csak utáltam! Tehetős volt, sikere lett! Engem meg sose látogatott!... A levelei – mutatott e sarokba, mire a férfi egy pillanatra odanézett, de rögvest vissza.
 Kiabált velem, én pedig csak meglöktem – nevetett fel. – Hihetetlen volt! Ott rikoltozott. "Lux, Lux, mit tettél? Miért?" Én pedig örömmel hallgattam, sőt még akkor is megnéztem, mikor már a vérben tocsogott – őrjöngött tovább a lány.
– Hiányzik. Mindig ő jött suli után hozzám, hogy együtt tanuljunk, mindig segített.
– Ez lenyűgöző – mosolygott Lucifer. – Kedves Lux – fogta meg a lány kezét. – Imponál a beteges éned – vigyorgott rá. – De egy ártatlant öltél meg – húzta magához és tűrte hátra szőke tincseit az arcából, nyakából. – És ez bűn, a bűnösöknek pedig büntetés jár – duruzsolta a nő fülébe.
 Gyere, büntess meg! Erősen, fájóan – kacagott fel a lány. – Mutasd meg, mit tud az Ördög! – incselkedett hirtelen, de Lucifer már kezdte megkülönböztetni a két személyiséget.
Elhajolt tőle és fogta közre a lány arcát, aki kikerekedett szemekkel nézett rá.
– Mondanám, hogy sajnálom – mosolyodott el szélesen és villantak fehér fogai. – De neked már mindegy.
 Ha ha ha ha ha... – tört ki nevetésben újra a lány. – Inkább szent beszédet tartasz? ... Ne tedd kérlek, nem akarom – változott újra meg, mely egyre zavaróbb lett. – Én csak... Nem is tudom – túrt a hajába és nézett Lucifer sötétbarna szemeibe. – Csak...
– Nem fog fájni – kuncogott fel. – És nézett mélyen a jeges pillantásba, kissé ódzkodott ugyan egy pillanatra.
Sziréna hangja hallatszott meg egészen közelről. Decker! Mordulva sóhajtott egyet Lucifer és ennyi elég volt, hogy a lány erős mozdulatokkal szakadjon el szorításából.
 Sose fogsz elkapni! – szisszent fel és lobbant szemeiben valami harag, valami ellenállásszerű, hogy még élni akar, hogy még ugyanaz szeretne maradni, mint eddig.
Szinte hallani lehetett, ahogy a rendőrök kopogó, csattogó, sietős léptekkel törnek utat maguknak és elég csak felmutatni az igazolványukat és máris haladnak egyre közelebb.
– Lucifer! – nyitott be az élen Chloe, aki csak egy pillanatra hüledezett, noha megbeszélték, hogy ide fognak tartani. Majd azonnal a lányra fogta a fegyvert.
– Lux Westwind letartóztatom! – vette e lő a bilincset. – Bármit mond, felhasználható maga ellen – lépett közelebb a lányhoz, akinek arcán eszelős mosoly terült szét.

– Ne! – mordult fel Lucifer, mikor a lány fordult és Decker pedig emelte a fegyvert, hogy lőjön. Pillanatok alatt káosz alakult ki, míg a m ördögünk, csak levert egy könyvet a polcról elérve annyit, hogy egy pillanatra oldalra nézzen Chloe, és szemet forgatva sóhajtson. Pont elegendő volt, hogy Lux eljusson az ablakig és kitörve az üveget, kimásszon és eltűnjön a sötétben. Persze, a rendőrség nem hagyta ennyiben és eredt utána, de már késő volt, az erdő a lány kezére játszott. Lucifer pedig csak szórakozottan nézett utána, nem is bújtatva el a mosolyát. 

– Mit mondott? – fordult felé a nyomozónő.
– Hogy megölte... 
– Tisztában vagyok vele, kiszökött, felbérelte Antoint, de a férfi nem végezte el a munkát...
– Újra kiszökött észrevétlenül és lökte ki az emeletről – fejezte be a nő után a mondatot.
– Miért? – tette csípőre a kezét a Chloe és fürkészve nézte a férfit, sejtette, hogy nem egyenes most vele Lucifer.
– Nem tudom, Ms. Westwind nagyon is szerette barátnőjét – nyomta meg a nevet, majd mosolyogva zsebre vágta a kezét. – Azt hiszem, innen már maguk is megoldják! – intett egyet vigyorogva és hagyta magára a nőt és el pedig az épületet.


***

– Tehát nem ember? – húzta fel Maze a szemöldökét, miközben hallgatta a főnökét.

– Igen, már csak azt nem tudom pontosan micsoda... – hunyorgott a pohárra  egy pillanatra a férfi és nézett fel gondolataiból. – Micsoda... Mindegy is! Nem tudták elkapni, körözés alatt áll – vont vállat.
– Angyal gyermek? Esetleg atyád küldte? 
– Nem tudom, meglehet. 
– Ismerlek Lucie – hitetlenkedett a nő. – Nagyon is, ne próbáld bújtatni az érzéseidet és gondolataidat.

– Nincs is mit! – kanyarodott fölfelé a férfi ajka. – Ezért még bűnhődni fog. 
– De istenesen aztán...  – nézett el a válla fölött Mazikeen, ki az ablakon. – Vihar jön... – jegyezte meg. Lucifer is arra fordult, és pillantott ki. Sötét felhők közeledtek gomolyogva, mintha az egész várost el akarnák nyelni. Majd egy–egy fénypászma villant fel. Gömbvillámok. Mind egy hely fölött csapkodtak, a szálloda fölött, ahol Lanea meghalt. Szórakozottan ivott bele az italába és mosolyodott el Lucifer.
– A vihar előtti csend szenvedélyes és felkavaró... Igen, bűnhődni fog – figyelte a villámokat, melyek durrantak, mint a lufik. – Hamarabb, mint terveztem – tette le a poharát. – Majd jövök! – intett egyet a nőnek és ördögi mosollyal tarolt át a tömegen, mely, mint Nílus vált előtte szét. Majd felpillantott az égre. Mennyre... – Jövök Lux! 



Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése