Novella: Together?

Hellobello!
Nos, újabb novella látott napvilágot, méghozzá egy fanfic, mely Ajax és Angel kapcsolatának egy pillanata. 
És egyben ez az első erotikus novellám is, úgyhogy 18+! Csak saját felelősségre olvassátok el!
Ezen kívül remélem azoknak tetszeni fog és kommentek jöhetnek.


Together?
Besorolás:
  • Erotikus
  • 18+!
  • Fanfiction/AU
  • Egy rész
  • Novella

Jó olvasást! :) 
– Cheeeee! – szisszent fel, mikor egy gyenge ütés érte a vállát. Nehéz sóhaj tört fel a torkán és fordult az illető felé, aki nem volt több egy harmincasnál körülbelül.  Nem éppen lehetett esetlennek mondani a férfit.  Kidolgozott váll és karizmokkal rendelkezett, ami az úszásnak köszönhető – legalábbis az aktája ezt írta és Mark – mert így hívták – ő is így állította.  Magas, 190 körül lehetett, de a nő nem nagyon foglalkozott az őt ért rúgással. Mindenki így kezdi vagy így is fejezik be. A Programból már mutáns emberek kerülnek ki, de egyesek így is beleőrülnek a változásba, vagy belehalnak. A jobbik eset, ha próbálják feldolgozni és azok, akikben látni lehet a lehetőséget, na, azok kerülnek Angel keze alá.  Bár aki bekerül a programba,  az mind megfordul a nő keze alatt. Vagy a kínzásban, vagy a kiképzésben. 
Szemet forgatva fordult Mark felé,  mire a férfi lesápadt.
– Ne szard már itt össze magad, attól, hogy meglátsz – gesztikulálta unottan, ahogy rágott egy gyufaszálat.  Szinte már rögeszméje volt a gyufa, miután kikerült a Program alól,  akkor szokott rá.  Egy fajta megnyugtatásképp, meg így is csinál valamit. Utálta az unalmat, a várakozást, a semmit tevést.
Megropogtatta az ujjait és a nyakát.  – Megmondtam, hogy ne parázz, nem!? – mért rá egy erős ütést,  telibe mellkason. Hallotta, ahogy roppant a csont és valószínűleg több bordát is eltört.  A fiú fájdalmasan nyögött egyet és repült hátra métereket. Viszont teste vibrálni kezdett, ugyanis a kínzás alatt, mikor aktiválódtak a génjei – láthatatlanság képessége jelent meg. Amit kihasználhatott volna, de már késő bánat.  Földbe lett tiporva.
– Kezdők – sóhajtotta és lépett a fiúhoz. Lehajolva vizsgálta meg az arcát, majd a testét.  Végül megragadva vette a vállára.  Nem érdekelte,  hogy mennyire fájt Marknak. Inkább örülhetne, hogy nem egyedül kéne elvánszorognia a gyengélkedőre.
Lerakta egy ágyra és apró mozdulatokkal rakta helyre a törések nagy részét.  Nyugodtan rágta a gyufát, miközben hallgatta a nyöszörögő kiáltozást és tett-vett a férfi körül. 
– Angel! – hallott meg egy idegen hangot és fordult a paravánul szolgáló függöny felé, ahol főnökét látta meg. Fehér köpenyt viselt, alatta meglepő módon inggel. Halvány grimasz játszott vékony száján,  noha kék szemei nem éppen ezt árulták el. Felmérte a nőt először,  majd a beteget.
– Halkabban jó?  Utána gyere, meg kell mutatnod, hogy mennyire is értünk a munkánkhoz. Bryan kissé hitetlen még! – tűnt is el a függöny mögött el Ajax, mivel ő volt az.
Nehéz levegőt véve fordult vissza Markhoz. Újabb alany...
– Fáj?  – kérdezte meg villanó tekintettel a félájultat.
– Dehogy, dehogy!  – szabadkozott halkan és rázta meg a fejét. 
– Én is így gondoltam. Kapsz fájdalomcsillapítót, aztán, kuss legyen! – szúrta be a tűt a nyakába, a fő véráramba, hogy minél hamarabb hasson. Még utoljára körbenézett, majd egyedül hagyva a   férfit,  sietett át a másik "szobába", ahol meglátta Ajaxot és a Bryan nevű illetőt. A beteg elég rossz állapotban volt, lerítt az első pillanatban róla már, főképp, hogy kemoterápia áldozata volt, hiszen mindennemű szőr hiányzott róla. Szemöldök, haj, szempilla és még lehetett volna sorolni, egyetlen meglepő dolog sugárzott belőle... Határozottság a szemeiből.
Egyet rágva a gyufán nézett Ajaxra, hogy most mi van, majd a betegre.
– Maguk szörnyek!  – rikoltozta, mikor szót mert emelni. – Láttam.  Én láttam az előbb, mikor behoztak. Láttam! – hápogta. Angel csak szemet forgatott. Egy pánikolós. Vagy túl sokat pofáznak, vagy túl keveset, aranyközépút sose volt. 
– Gyerünk – intett Francis, mire a nő a beteghez ment és lefogta a száját erősen.  
– Igen, szörnyek vagyunk – kezdett bele gúnyosan Ajax. – De ami a testedben van, az se valami cuki kis háziállat – hajolt közelebb a férfihoz, akinek szempilla nélküli szemei kitágultak, félelmet sugároztak. – Meggyógyítunk, képességet adunk neked, inkább hálás lehetnél – fogta meg az infúzió zacskónak a tűjét és teketóriázás nélkül beledöfte halványszínű könyökhajlatába. – Angel, csitísd el – intett egyet széles,  gonosz mosollyal, majd ki is sétált.  
A nő levette a kezét, miközben a szíjakat végig nézte.  
– Nagyon kérem,  ugye... – kezdett bele nyöszörögve. 
– Pofa be – vetett rá egy pillantást, majd lendítette a kezét és homlokon ütötte. Azonnal csönd lett, ahogy elvesztette az eszméletét. Megkönnyebbülten sóhajtott.  Végre! Kimondottan szerette a csöndet,  nem kellett hallgatnia a sok agyament, ostoba beszélgetéseket. Még egy pillanatig nézte az ájultat, majd kiment egyenesen Ajax irodájába. 
– Sikerült?  – húzta fel szemöldökét a férfi,  miközben az asztalon támaszkodott. Sejtelmes tekintettel nézte a belépő nőt,  miközben csalfa vigyor megjelent a szája sarkában.  
Angel csak bólintott,  és kicserélte a gyufát,  miközben figyelte a felé közeledő főnököt. 
– Benned sosem kell csalódni – suttogta leheletnyi közelről. – Pont ezért vagy mellettem – szedte ki a szájából a gyufát. 
A nő csak oldalra döntötte a fejét,  sértette kicsit, hogy csak emiatt, de inkább nem mondott semmit sem. 
Farkasszemet néztek, próbáltak olvasni egymás tekintetéből. 
– Hmm – gondolkodott el egy pillanatra a férfi. Majd hozzáhajolt és megcsókolta. Nem ez volt köztük az első.  Ajax próbálkozott, hátha egyszer érezni is fog valamit, Angel pedig megtűrte. A férfi inge után kapott és markolt az anyagba, miközben testében valami robbant. Mióta átalakult, a szerelem kiszorult az életéből,  így ezek a pillanatok maradtak csak meg. Élvezte a puha,  de határozott ajkak érintését, melyek egyre forróbban, hevesebben ízlelték. 
– Most sem érzel semmit – dünnyögte halkan, miután pár centire elválltak egymástól. 
– Nem – vallotta be Ajax. – Pedig szeretnék – karolta át a derekát és húzta magához.  – Vajon milyen is lehetsz felforrósodva... – suttogta a fülébe és letapasztotta a nő száját újra.  A szikra lángra kapott közöttük, még ha olyan tényező is okozott gondot, hogy az egyik semmit sem érez.  
Irányítva nekitolta Angelt a falnak és feszült neki teljesen. 
– Akkor sem fogsz érezni semmit – hajolt el tőle a lány.  
– Miért zavar ez ennyire? – fúrta pillantását a másikéba. – Eddig nem okozott problémát – húzta sunyi vigyorra ajka szélét.  
– Mert két félen alapszik. És te – bökte mellkason. – Az égvilágon semmit nem érzel.  
– Oh, tehát benned pedig valami elkezdett kialakulni? – felvonta a szemöldökét.  – Csak nem szerelmes vagy? – mondta ki gúnyos hangnemben. 
– Nem – vont vállat.  – Csak a főnököm vagy...
– Akkor meg – hajolt közel hozzá és alsó ajkát megharapta. – Miért probléma? Ne legyen probléma – szorította a falhoz a nő karját,  akinek amúgy kisujjába se került volna szabadulni, mégsem tette meg. Újra és újra megcsókolta, élvezte a duzzadó ajkak érintését, és még többet akart, hátha most valamit ki is fog váltani belőle.  Hátha most valamit ÉREZNI fog. 
Lassan elengedte és oldala mentén simogatta egészen formás fenekéig. Pillanatok se teltek bele és bontotta ki a gombokat, hámozta le a ruharétegeket, ahogy a nő is belelendült és tört utat kezével.  
– Angel, Angel, Angel – suttogta halkan és meztelen bőrén simított végig.  Combtól vállig melleken át, majd vissza. Újra egymáshoz tapadt a két csupasz test és a nő átkarolta Ajax nyakát.  Mindig remélte,  hogy egyszer valami ki fog alakulni Francisben. De most már... Nem akarta megtenni, bármennyire is vágyott a teste utána,  bármennyire is akart tőle kicsikarni egy érintést. Így elveszett a lényeg.  Francis örömet okoz, de ő nem képes neki. 
Bágyadt tekintettel nézett rá, arcán nem játszott kifejezés,  de szeméből kiolvashatóak voltak a gondolatai. 
– Ne nézz így –megrázta a férfi a fejét, miközben végig simított combján. – Érezni akarlak, tudni, hogy milyen vagy. Segíts ebben – duruzsolta, ahogy karjai közé kapta Angelt. 
Lábával körbe fonta a férfi derekát és kapaszkodott meg vállában, de nem kerülte el figyelmét az ágaskodó merevedése. Nekidőlt a hideg, fehérre mázolt falnak, hogy minél kevesebb súlyt kelljen Ajaxnak tartania.  
– Jó kislány – vigyorgott,  miközben a lányhoz dörgölte ágyékát izgatva vele. 
Apró sóhaj bukott ki a lányból és csókolta újra meg Francist, hogy újabb nyelves táncba kezdjenek bele. 
Nekidöntötte a homlokát Ajaxénak és nehezen sóhajtott egyet. Teste akarta, minden egyes apró érintést, hiszen már a perzselő bizsergés kitöltötte, és nedvesedett, viszont  szíve,  elméje mást diktált. 
– Angel – suttogta halkan a férfi. – Ne most hezitálj – nézett komoran a szemébe. 
Szemet forgatott csak. Honnan is értené Francis? 
Elhessegette a gondolatokat maga elől és simult hozzá,  csókolta újra meg. Mint eddig... Csak főnök-asszisztens kapcsolat. Kell ennél több?  
Pár pillanatig várt, míg Ajax elintézte a védekezés kérdését, majd, mint az előbb – mintha nem is tartottak volna szünetet – estek egymásnak.  
Felnyögött hirtelen és körmét a férfi sima bőrébe vájta, ahogy beléhatolt. Apró remegés futott végig rajta a feszítő érzetre. Erősen kapaszkodott, hogy azért ne fojtsa meg a férfit.  
– Shhhh, csak halkan – nevetett fel Ajax és markolt a lány combjára, s elkezdte mozgatni a csípőjét. Egyelőre semmit sem érzett,  csak ami a gondolataiban alakult ki. Vágyott Angelre. Akarta.  De valahogy sose jött össze a dolog. Nagy probléma,  ha az ember fizikailag nem érzékel, így már lelkileg sem. A szex számára üres szavakká vált,  ugyan szerette hallgatni Angel édes nyögéseit, de átérezni már nem tudta. 
– Hmm... – vetette hátra a fejét a lány,  hogy repedés jelent meg a falon. Ajkába harapott, hogy hangján tompítson, miközben Ajax végig csókolgatta, harapta, szívta a nyakát még inkább kínoztatva szenvedélyesen. 
Egyetlen egy pozitívuma volt a dolognak, hogy akármennyire is szorította a derekát vagy a vállát,  esetleg vörös csíkokat hagyott a hátán,  a férfi nem mutatta a fájdalmat,  mondjuk egy édes felszisszenést, mordulást se hallatott. 
Egyre ütemesebben ringott csípője és mozgott intenzíven a lányban. Ki-be-ki-be és újra ki-be. 
Később az asztalra döntötte rá és derekát fogva forrtak össze az érzéki mozdulatokban. 
– Kapaszkodj – utasította a nőt,  aki meg is fogta az asztal peremét,  de olyan szinten, hogy ujjai kifehéredtek és recsegett-ropogott a fa, ahogy nem bírta ellenállni Angel erejének.  Inkább elengedte és Ajaxot húzta le, átkarolta nyakát és csókolt ajkára két nyögés között.  
– Még... Még... Még – feszült ívbe a teste, ezért a férfi teljesen ráhajolt, ujjaikat összekulcsolta és azzal szorította le a lányt.  Zene volt fülének a nyöszörgés, mely kiszökött Angel ajka között,  legalább ez izgatta a fantáziáját, noha bármikor betoppanhatott volna egy ápoló a jelentéssel, vagy egy újabb ügyféllel. Csak még inkább izgató volt a helyzet. 
– Gyerünk – húzódott szélesre szája,  ahogy lepillantott az alatta elterülő, meztelen lányra,  ki nem volt híján kerek idomoknak. – Mondd még egyszer, és a nevem – gurgulázta, miközben nem állt le és gyorsított a tempón egyre mélyebbre süllyedve a lányban.  – Gyerünk, Angel. 
Nyögés kíséretében nézett a szemébe.  Francis mindig is szerette, ha bizonyos határokon belül,  de egóját növelik. A tisztelet, alacsonyabb rendűség pedig idetartozott. Angel nem szerette belátni, hogy a verőlegény asszisztens szerepből egy szeretőébe csúszott bele. 
Kezét kiszabadította és közrefogta a férfi arcát.  
– Mondd! – lehelte közéjük Francis, de a lány csak közelebb vonta és csókolta meg ajkát,  majd harapta is meg. 
– Mondom, mondd! – emelte meg a hangját és gyorsított lökésein. 
– Ahmm... – Angel felnyögött. Szomorú,  vagy nem szomorú a helyzetre nézve,  de élvezte,  ahogy a férfié lehetett. Szorítása erősödött derekán akaratlanul és átölelte újra,  keze végig simogatta a hátán lévő izmokat és fedezte fel az apró hegeket, melynek egy részét ő foltozta be. 
– Mondd ki szépen – duruzsolta a fülébe.– Ne légy engedetlen kislány – csapott a combjára, miközben fogait nyakába süllyesztette. 
Angel megnyalta erre az ajkát és pimasz mosoly jelent meg rajta, úgy szorítva a férfi csípőjét,  hogy nehezen tudjon mozogni. 
– Eh... – fintorgott Ajax, ahogy a ritmus alább hagyott és gonosz mosoly jelent meg arcán.  Mélyeket, nagyokat kezdett lökni csípőjével, amire a lány nem bírt nem reagálni és szökött ki hangos nyögés ajkán.  
– Nekem feleslegesen ellenállsz – simított végig a lány oldalán és megcsókolta durván,  hevesen. 
– Hmm – torzult arca grimaszba Angelnek, ahogy a vágyak átcsaptak minden határán.  Eszét kezdte elveszteni, s uralkodott el rajta az élvezet. Úgy hajlott, ahogy Francis mondta, sikeresen csavarodott ujja köré.  
De már nem kellett sok, ugyan nem tudta, hogy Ajax hol tarthat, de magát nem tudta visszafogni, nem mintha lassított volna a férfi.  
Körmét újra bőrébe vájta és húzta végig vörös csíkot hagyva hátán,  ahogy egyik pillanatról a másikra jutott a csúcsra.  Testében szétrobbant valami, egy pillanatra teljesen megfeszült, majd nyögve érezte meg az orgazmus forró szelét, mely végig söpört rajta. 
Apró csókot nyomott a szájára Ajax elismerően, miközben a lány szorítása elgyengült és hátrahajtotta a fejét a hideg falapra. Az extázis eltöltötte, minden gondolatát kiszorította, hogy csak pár másodpercre valahol lebegjen. Zihálva nézte Ajaxot, aki még mindig bírta,  de aztán megtorpant. Noha ő sose látványosan mutatta ki, hogy túlesett a csúcsponton, így most is csak anatómiailag tudta, meg hogy a lány még egy nagyobbat sóhajtott.  
Megtámaszkodott a lány válla mellett és közelről nézett le rá.  Homlokán izzadtság cseppek gyöngyöztek, de ennél több nem látszott meg rajta. Már próbálkozott emberibben viszonyulni, de még így se lehetett azt mondani, hogy normális együttlét volt közöttük.
– Most sem? – lihegte halkan Angel, aki máris tudta a választ.  
– Nem – nyomott újabb apró csókot a szájára, hogy a témát ejtsék, miközben kicsusszant a lány lábai közül. – De egy próbát megért újra.  
Lassan felkönyökölt és extázisa múltával kezdtek gondolatai is kirajzolódni, miszerint nem is értette, hogy Ajax miért teszi ezt. Bár nyílt titok volt, hogy élvezte.  
– Miért?  
– Mert néha a formás seggeden marad a szemem és tudom, hogy valahol a testem is kiéhezett, csak nem érzem.  Ez nem csak mentális vagy fizikai, és nálam a kapcsot megölte az x-gén – nyújtotta a kezét,  hogy ülésbe húzza a lányt,  aki engedte is. – Örülsz,  hogy normális választ kaptál?  
Vállat vont. Picit örült is meg nem is. Egy újabb alkalom került a listába, de akár más nővel is táplálhatta volna éhségét. 
– Angel – hajolt hozzá közel és egy szemmagasságba kerültek.  – Nem azt beszéltük meg, hogy együtt visszük végig? 
– De – nézett a kék szempárba és hiányolta, hogy gyufáját rágja.  A rögeszméje minden kétes,  instabil helyzetben sugallt neki magabiztosságot, most még sem volt, hogy kisegítse. 
– Együtt?  – emelte fel a férfi a kisujját gesztusképp, ahogy az óvodában csinálják a kisgyerekek.  – Ebbe minden beletartozik.
– Együtt – bólintott rá egyet és kulcsolta össze a kisujjukat. – Mint eddig – fújta ki a levegőt.  – Hát akkor meg? Nézzük meg Bryant, meg akit elvertél ma. Azt hiszem, Mark a neve...
– Mark – biccentett, ahogy lekászálódott az asztalról. Előbb még hevesen szeretkeztek egy asztalon, most pedig máris a munkáról volt szó.  Ilyen volt az ő kapcsolatuk. Semmi romantika, semmi szerelem, csak szimplán végig egymás mellett voltak kitartóan. Az X Weapon projekt megteremtette őket,  egy fedelet rakott fejük fölé,  ahol együtt dolgoznak. Kell ennél több?  Nekik bőven elég,  ha éppen nem is sok. 

4 megjegyzés:

  1. Szia, bár biosz dogára kéne tanulnom, egy kicsit kipihentem magam ennek a novellának az olvasásával. :) Sajnos fogalmam sincs, minek a fanfictionje ez, de tetszett. (Ez se minden írónak sikerül, nagyon sokszor élvezhetetlen és érthetetlen lesz az írás.)
    Összeségében nekem tetszett, nem lett a korhatártól közönséges, ugyanúgy volt cselekmény és érzelmek (sokan ilyenkor ezt hagyják el, vagy nem hitelesen mutatják be). Még mindig csodásan fogalmazol, olyan, mintha egy könyvet olvasnék. :)
    (Egy elírást találtam, remélem nem baj, ha ideírom: "majd lendítette a kezét és homlokon ütötte. Azonnal csönd lett, ahogy elvesztette az emlékezetét." Itt szerintem az eszméletvesztésre gondoltál.
    Nagyon jó hétvégét (hol van az még...) neked, már csak pár nap van a suliból, kitartás! :)

    VálaszTörlés
    Válaszok
    1. Uhhh Köszönöm szépen a javítást ^^ azonnal holnap átírom.
      Nos ez, egy Deadpool fanfic volt. Az ottani főgonosz és segédje, akiket én tovább gondoltam kicsit.
      Első ilyen kaliberű írásom, úgyhogy ennek kimondottan örülök :D
      Hétvége? Ha lenne... De most oszt. kirándulás lesz, tehát nem lesz...
      Neked is kitartást! És neked mennyi? O.o mert úgy hangzott mintha nálad több lenne a tanítás

      Törlés
    2. Én június 11-én visszamegyek Németországba, és ott egészen július közepéig fogok suliba járni. Most is csak dogákat írni jöttem haza.

      Törlés
    3. Uhhh :( Hát erre biztos kellemes hazatérni, nem is tudtam. Remélem jó lesz Németország és akkor neked nem is nagyon lesz szüneted :S

      Törlés