Novella: Igaz-e?

Hellobello!
Nos, egy saját novellával érkeztem, mely még tavaly volt feladatom egy író-olvasó táborban, de úgy gondoltam, hogy ide is felkerülhet. 
Remélem tetszik! Kommentek jöhetnek!

Igaz-e?
Besorolás:
  • 12+
  • humoros
  • egyperces
  • morbid
Jó olvasást! :)
Besétáltam a szobába dudorászva, ahol már megláttam az öreget, Mr. Buckot. Ugyanis nekem kellett az életéről egy cikket írnom.  Hogy miért?  Az később kiderül majd... Eléggé fel volt spannolva a férfi,  az izgalmat csak úgy sugározta, hogy ejha!
– Elmondom az egészet!  – ült le a roskadozó asztalhoz az öreg,  mielőtt még bármit kérdeztem volna, így csak bólintottam egyet, miközben elővettem papírt és írószert a jegyzeteléshez.
– Mint tudja: Adam Buck a nevem, legalábbis ez áll a személyimen – kuncogta szórakozottan,  majd el is komorodva folytatta. – Noha Romeonak hívattam magamat, mivel szerepeltem a Romeo és Julia című darabban, mint az egyik száraz,  korhadt fácska. Hogy mi volt a munkám? Tudtam, hogy megkérdezi! – dőlt előrébb felvéve velem a szemkontaktust. – Hát, biztos nem szakács,  noha ha illegálisan jutottam volna a hozzávalókhoz, akkor akár lehettem is volna.... Oh, dehogy! Bérgyilkos voltam, méghozzá a híres fajtából. Biztos hallotta a Rigó nevet! 
– Sajnálatos, de nem uram – ráztam meg a fejemet lebiggyesztett ajkakkal. Valóban nem hallottam... – Miért kapta?
– Nosssssssss – szívta be mélyen a levegőt vidáman. – Mert olyan szépen daloltam... A rendőrségnek. De persze, profi voltam! Valamilyen úton-módon mindig meghaltak a célszemélyeim – helyeselt tovább magában, ahogy regélte a sztoriját. – Ezért azóta kertészkedem, hogy tisztelegjek régi munkám előtt, gyilkolászom a növényeket! Viszont volt egy érdekes esett – mélázott el hirtelen és összerakta a kezeit mosolyogva.  – Amikor elbocsátottak, de ezt részletesen elmesélem, mert igazáááán érdekes volt. El sem hiszi, hogy mennyire! Úgy volt, hogy éppen a főnöknél voltam...

" – Mr. Buck, el van bocsátva! – jött a góré hangja az asztal mögül. 
– Tessék? – ordítottam, hogy túlkiabáljam a rozoga ventillátort. Legszívesebben flexxel estem volna neki, darabokra nyiszáltam volna, és hogy ne találják meg a bizonyítékokat, bedobtam volna a medencébe, egyszerűen kibírhatatlanul recsegett–ropogott. Mindig is..!
– El van bocsátva! – ismételte meg újra a fazon, de most már emelkedettebb hangerővel. "

Amúgy tudni kellett róla, hogy átlag magas volt, átlagos, nyúzott pofával és amit kimondottan szeretett: a körmeit tisztogatni, mintha mindjárt leprát is kapott volna akár egy porszemtől is... És ön szerint, hogy nézett ki? Na, hogy nézett ki??? – izgatottan nézett rám az öregember. Alig fért meg a bőrében. – Mint egy gazdag úriember, akitől ellopták a pénzét és most eszmélt fel rá, hogy 20 millió láthatatlanná vált a szeme előtt az extra-biztos széfjéből... Bár azt hozzá kell, hogy tegyem, hogy így is történt, csak nem 20, hanem 27 millió folyt el a semmibe. 

"– Ugye most viccel? – hördültem fel. Teljesen fel voltam háborodva, mégis hogyan lehetséges az ilyen? – Ha dupla bért fizet, akkor elköltözöm, de tovább dolgozom – ajánlottam egy fer alkut. 
– Mit képzel maga? – döbbent meg a teljesen korrekt ajánlatomon a főnök és kaliforniai paprika pirosra vörösödött, bár inkább hajazott már a céklavörösre. 
– Azonnal takarodjon! – gesztikulálta mérgesen. 
– Igen is, uram! – grimaszoltam egyet. Hátha nem, hát nem. 
– De kérem, uram, én... – kezdtem bele. 
– Takarodjon! – És parancsát megfogadva elhagytam az épületet."

– Hiheti, hogy mennyire kiakadtam, hát ilyet... Pedig csodálatos mesterműveimre nem lehetett panasza azon az egy héten... 

"Pont ekkor sétáltam el a felakasztott ember növényi szobra előtt."

– Emlékszem, hogy milyen gyönyörű volt, sok időt beleöltem az elkészítésébe. 

"– Mi a – döbbentem meg. Egy görény feküdt a sövényemen."

– Érti, egy görény? – mutogatott hevesen, én pedig csak elmosolyodtam rá. 

"Méghozzá a legfurcsább szerzet, ami valaha megfordult előttem. Sárga gumicsizmát hordott a lábain, terepszínű nadrág egyik szűkített szára volt a ruhája. Egy beöltöztetett görény? Majd kigúvadtak a szemeim a hüledezéstől, de ami a legrosszabb: a sövény BEHORPADT!
Azonnal harag fogott el és egyik nadrágzsebembe csúsztatott metszőollót kaptam elő. Aki tönkreteszi a sövényem, annak nem bocsátok meg! Ezzel a hévvel daraboltam fel az állatot. Csurom vér lettem, de a hullát el kellett tüntetnem. "

– Milyen gyilkos is lennék, ha ez a lépés kimaradt volna..? Így képzelheti, hogy rögtön tudtam, hogy hova vigyem – merengett tovább a múlton, én pedig csak jegyzeteltem.

"Elvittem a közeli kúthoz, ahol egy birkanyáj is legelészett. Miután a holttestet behajítottam a kútba, véres kezemet egy hófehér bárányba töröltem meg, nehéz volt a szívem a sövény miatt. Most az egészet vághattam egy vonalba újra! De így, hogy elbocsátottak...
Az eset után a rendőrség megtalálta a bárányt egy pásztor által, és akik megtaláltak engem, így első számú gyanúsított lettem."

– Képzelheti, hogy mennyire lesokkolt, hogy egy bárány volt képes beköpni?! Reméltem pedig, hogy kicsivel több empátia szorult belé, de hát... Mielőtt tanú lehetett volna, meg is halt... – dünnyögte szórakozottan. 
– Oh, uram! – lepődtem meg, bár eddig is különleges érzést váltott ki belőlem az egész mese. – Mi lett a büntetése, ha lett egyáltalán? – kérdeztem, bőszen jegyzetelve tovább.
– Hű voltam a Rigó nevemhez és énekeltem! Majd idekerültem... – motyogta mosolyogva Mr. Buck. – De tudja, ennél rosszabbra számítottam, de hát később skizofréniával diagnosztizáltak, így ez volt az én utolsó mentsváram.
– Skizofrénia? – akadtam meg az írásban és a toll megállt a kezemben. – Ebből akkor mennyi is igaz?

7 megjegyzés:

  1. Aaaa, imádtam, nekem nagyon tetszett :D A fogalmazásod mindig is a kedvencem volt, a vége pedig tök ütős lett c:

    VálaszTörlés
    Válaszok
    1. Áhh kedves Zsu! Köszönöm :3 Nos, erről már az oktató sajnos, vagy nem sajnos, de nem így vélekedett :P És szerintem lassan, de több sajáttal is fogok érkezni ^^

      Törlés
  2. Szia Abeth! ^^
    Véletlen találtam rá a blogodra és ha már itt voltam, gondoltam elolvasom ezt a kis novelládat!
    Szeretném elmondani a véleményemet, amely őszinte lesz, hiszen az őszinte vélemény az egyetlen ami ér valamit. ( az én meglátásom szerint )

    Szeretném azzal kezdeni, hogy mennyire imádtam ezt a megoldást amit itt alkalmaztál! Azt az érzetet keltette, mint amikor a filmekben egy szereplő egy múltban történt esemélyt mesél el egy másik szereplőnek, de mi látjuk is ezt a múltbéli cselekményt. ( remélem érthetően írtam el :$ )
    Nagyon igényes az írás. Elirást nem találtam, viszont néhány furcsda fogalmazást igen. Ami teljesen oké is! lehet csak én látom igy, vagy nem vagyok hozzászokva a stílusodhoz, amely tök jó hogy ilyen egyedi.
    Még egy apró észrevételem lenne. Kicsit nehézkes volt a feketén írt szöveget elolvasni. Ez abszolút nem vészes, csak egy nagyon kicsi gondot okozott. Szerintem mindig érdemes világos háttérre sötét szöveget rakni. Ez mindig jól is mutat. ;)
    Összességében imádtam ezt a novelládat. Szívesen olvasnék még hasonlókat!
    Sok sikert.

    Caleb Colnesik

    VálaszTörlés
    Válaszok
    1. Kedves Caleb Colnesik!
      Köszönöm, a véleményedet ^^ majd a designban átkódolom mindenképp, hogy ez ne okozzon máskor problémát.
      Furcsa megfogalmazás? Sajnos, nem tudom tökéletesen megfogalmazni a mondandómat, és a nyelvtanon sem éppen a legjobb, de igyekszem fejlődni. Örülök, hogy elnyerte a tetszést, akkor azt hiszem, több saját is fog felmenni ^^
      Abeth

      Törlés
  3. Kedves Blogger!
    Remélem megkapod ezt az üzenetet és el is olvasod. Arra szeretnélek kérni, hogy nézz be a blogomra és olvasd is el az egészet. Nagyon örülnék neki, ha eljutna ez a történetem sok emberhez. :) Még eléggé kezdő blogoló vagyok, szóval bocsi azért ha az elején még nagyon uncsi a történet, de még nem nagyon tudott kibontakozni. Azért remélem elolvasod és tetszeni fog.
    Miss Alison**
    Blogom: www.belnaploja.blogspot.hu

    UI.: vagy esetleg egy cserében is benne lennél? válaszolj a blogomnál :)

    VálaszTörlés
  4. Hali ismét :3 Ide vezetett a Veterán bloggerek kérdőíved szóval gondoltam (why not?) hagyok itt is egy pár sort. Igazán ütős lett a novella, tetszett, hogy viszonylag rövid terjedelemben is lendületes maradt és szinte sodort magával és a végét külön imádtam. ^^
    Még jelentkezek ha újra lesz egy kis időm olvasgatni ;)
    Criszi

    VálaszTörlés
    Válaszok
    1. Köszönöm szépen :D Igen, pont az volt a feladat, hogy egy oldal terjedelmét nem léphetjük túl, és minél viccesebb legyen. Hát, szó mi szó, valami sikerült. Köszönöm, hogy itt vagy!

      Törlés