Seven Deadly Sins - 1. Rész: Greed

 Hellobello!
Nos, most egy több részes novella sorozattal érkeztem, mely Loki és Sinthea Schmidt kapcsolatát dolgozza fel. DE Sin nagyon is OOC lett ebben a történetben, csak pár dolgot hagytam meg belőle... Úgyhogy úgy számoljatok vele. 
Róluk azt kell tudni, hogy a kedvenc párosom, mert mindketten meg nem értett személyiségek és ezt akarom nektek bemutatni hét novellán át, hogy ők hogyan is alkalmazkodnak egymáshoz.
Remélem nektek is elnyeri a tetszésetek.
A részről azt kell tudni, hogy komolyan indul, de komikusan végződik...
Seven Deadly Sins: Greed
Besorolás:
  • Fanfiction/Au
  • 16+
  • Erotikus utalások
  • Akció
Jó olvasást! :)
Nyüzsgött a városi élet.  Autók jártak fel-alá a városban,  az emberek sietős léptekkel tébláboltak az utcákon, ami csak estére felfokozódott. Neon lámpák rikítottak, kijelző táblák világítottak. Kiöltözött vagy épp nem kiöltözött emberek szaladgáltak, nehogy elkéssenek. Minden taxi foglalt volt, minden telefonfülke előtt sor állt.  Nagy nap volt a mai, nem is akármilyen,  hiszen híres kiállítás érkezett a városba,  melynek csúcspontját egy hatalmas faragott gyémánt díszítette. Rengetegen meg akarták nézni már a nyitónapon, mivel összesen csak egy hetet lesz a kő a városban.  Tehát aki tehetős,  pénzes alak volt, az mind itt tobzódott a bejárat előtt.  Na meg persze azok is, kik rabláson törték éppen a fejüket,  vagy egy nagyon rendes ismerős fizette a belépő húzós árát.  Vagyis rengetegen izgatottan vártak már a megnyitásra. Ilyen szmoking, olyan fodros estélyi,  amolyan fekete cipő, ékszer,  amit csak el lehetett képzelni. A pezsgő illata és a sokfajta parfüm kitöltötte a levegőt, mely nyomasztóvá, fullasztóvá alakult.
Az izgalmat szinte tapintani lehetett, ahogy az emberek vidáman trécseltek egymással, itt egy hangos női kacaj, ott egy férfiúi dörmögés. A hatalmas teremben már jócskán voltak, mikor nyílt az ajtó.  Egy gyönyörű nő lépett be rajta. Egy egyszerű vérvörös ruhát viselt, mely jobb oldalon combig fel volt sliccelve, mellénél volt egy kis csipke, de semmi cécó. Fekete magassarkúja kiemelte formás lábát,  ahogy a nyakában lévő lánc is nyakát,  dekoltázsát. Vörös haját kontyba kötötte,  csak egy tincset hagyott meg oldalt.
Halványzöld tekintetében sejtelmes, kissé eszelős fény csillogott, miközben nyelve végigvonult duzzadt ajkának szélén.  Egész lényéből magabiztosság sugárzott, valami olyan hatalom, felsőbbrendűség, amit nem lehetett megmagyarázni miért.  A nő konkrét célokkal érkezett,  de először is felmérte a termet,  főképp az őröket, kamerákat, ismerős arcokat, noha nem szerette soha sem az estélyeket, de most szükséges volt eljönnie. Először a gyémánt miatt, utána az új szövetség lehetősége miatt,  majd az alkohol és a partner miatt. Utóbbiak részletkérdésnek számítottak inkább.
Megcélozta a pultot, ahol egy jóképű,  fiatal fiútól rendelt whiskey-t jéggel,  mikor belekortyolt, csak akkor érezte azt, hogy minden úgy megy, ahogy kell.  Megkönnyebbült sóhaj hagyta el száját,  miközben továbbra is a környezetét mustrálta, szívta az információt. Neki minden mondott valamit – legyen az egy köhintés, vagy egy fülbevaló – a gazdájáról.
Unalmasabbnál unalmasabb emberekbe futott csak szeme, de valahol el kellett kezdenie a bájcsevejt, így azonnal a tömegbe vonult és kereste meg az ismerős arcokat, onnan pedig már csak bővítette a listát.  A mosoly szinte arcára fagyott, olyan rutinosan kedveskedett, miközben gondolatai rég nem erre jártak,  hanem inkább a gyémánt körül,  melynek megszerzésére még nem éppen talált megfelelő tervet, viszont előtte meg kellett volna nézni,  hogy is van az a csoda lefedve. Egyszerű indokkal szakadt el a társalgástól, indult meg felfelé, a kő felé.  Szoknyája lebegett utána a levegőben,  ahogy kihúzott háttal haladt, de mikor felért, meg is akadt, mivel a lépcső másik oldalán is feljött valaki. Valaki, akiről lerítt, hogy nem idevalósi. A nő sok mindenkivel találkozott már,  de hozzáfoghatóhoz nem. Magas, szikár alkat volt. Széles vállára tökéletesen illet az öltöny,  alatta fehér inggel. Nyakában még ott maradt a zöld sálja, melyet elfelejtettek tőle elkérni, vagy okkal nem adta le. Fekete haja, mely hátra volt tűrve, nyakába omlott. Zöld tekintete a nőn állapodott meg, ahogy feje tetejétől talpig felmérte, nem rejtve véka alá,  hogy megakadt a kerek idomoknál. Ebből a szemből mély csillogás szűrődött ki, melybe szórakozottság és egyfajta magány is belevegyült. Nem ismerte a férfit, de a kisugárzása azonnal megnyerte.
– Elnézést – jegyezte meg egyszerűen mosolyogva a nő,  ahogy máshova pillantott és már kerülte volna ki, hogy a gyémánt terem felé menjen.
– Várjon!  – kapta el a férfi a karját. Az érintés szinte megrázta, viszont így az illető közel került a nőhöz,  aki egy mély szippantással érezte meg az aromás,  egyedi illatot. Szinte elbódult tőle,  valamilyen köd szállt elméjére, mely  furcsa, izgalmas gondolatokat hoztak. – Nem... Nem lenne jó ötlet, ha arra menne. 
– Dehogynem! Csak meg szeretném nézni – húzta ki a karját a gyenge szorításból. – Egyedül – hangsúlyozta ki a vörös hajú.  
– Még nem nyitották meg.
– Akkor magának sem kellene; nem igaz? – fordult vissza egy hívogató mosollyal. Nem volt erre ideje, hogy egy senkivel álljon le beszélgetni, minél előbb végezni akart feladatával, hogy aztán leléphessen. Nem az ő stílusa volt a bájolgás, elegáns ruhák.  Csak egy pohár alkohol, egy izgalmas lepedő akrobata, és egy laza kis kínzás.  Máris jobb programnak ígérkezett. 
– Hölgyem... 
– Sin,  a nevem Sin. 
– Kedves Sin... 
– A maga neve? – kérdezte,  hogy legalább tudja, hogy kit fog megölni pillanatok alatt, ha nem lép le. 
– Loki...
– Milyen egyedi név – biccentett  a nő.  – Utoljára mondom – dőlt kissé előre,  hogy közel legyen Lokihoz. Mézes-mázos hangon suttogta, mintha a tűzzel játszott volna, amit még élvezett is volna, ha Loki a szemében lett volna valaki. – Engedj. 
– Milyen közvetlen... Hmm – jelent meg Loki arcán egy rejtélyes vigyor, ahogy telibe szemezett a kerek keblekkel, melyekre kilátást nyert. – Sajnálatos, de nem tehetem... 
– Kár magáért... – sóhajtott Sin, mert ennél több időt nem akart pazarolni egy kötözködőre. Megropogtatta kissé a nyakát,  de Loki még mindig egy helyben állt. Lendületes ütést indított a torka felé, hogy eltörje a nyelőcsövét, de a férfi elkapta a csuklóját. Megdöbbent, hiszen gyorsabb volt, mint az átlag.  Pont olyan volt, mint Amerika Kapitány pár képességekkel megdobálva még pluszban. 
– Nem ember vagy... – vonta össze a szemöldökét,  ahogy máris kereste a tudatát telepátiával. Nem szokta használni erejeit, pedig aztán telekinézissel, teleportációval, telepátiával és halhatatlansággal könnyű lett volna. De a telekinetikára és telepátiára annyira nem volt szüksége, hogy a ritka használat miatt a képességek igen csak a nullá szint közelébe kerültek, bármit is akart velük tenni, rendesen meg kellett küzdenie érte... Ahogy most is. Teljesen más elmével találta szembe magát, melynek falát nem volt éppen könnyű áttörnie. Arcára akaratlanul is kiült a küzdelem, ahogy beharapta az alsó ajkát és több pillanat is telt el.
– Nem... – duruzsolta Loki élvezettel. – Lassan leesett, gratulálok! De... – szívta be mélyen a levegőt, ahogy a nála 10-15 centivel kisebb nő arcát figyelte. – Valami az súgja, hogy Sin, te sem. Igazam van, vagy igazam van?
Sin nem reagált, csak kutakodott a fejében, noha rengeteg mindenhez nem tudott hozzányúlni, csak a mostani gondolataihoz, így muszáj volt másfelé terelnie.
– Hmm... Honnan jöttél, mire vagy képes? – rántotta ki nyugodtan a kezét. Csak ez kellett, a felvillanó képektől fintorgott. Nehezen hitt, de elég volt az a hatalmas, csillogó épület, amit sehol sem látott még, de azonnal lenyűgözte, vagy egy felvillanó kép, egy botról, melyben kék fény csillog, és mely most is ott volt az üres kezében. Sin nem olyan volt, hogy nem hitt a földön kívüli dolgokban, hiszen ő maga sem volt éppen normális. Ki tudja, hogy a tudomány, és más dolgok mire képesek... És néha a hihetetlen dolgok is igaznak bizonyulnak, mint a Hydra feje, ezt tudomásul vette, kereste a különleges dolgokat és biztos volt abban, hogy Loki is ebbe a kategóriába esik bele.
Megrázta csak a fejét, bármennyire is érdekes eset a férfi, most mégsem foglalkozhat vele. A gyémánt fontosabb!
– Bocs, lépek! – felelte egyszerűen, ahogy máris ellökte magát és már huss, el is teleportált. Pár méterrel arrébb bukkant csak fel. – Majd még találkozunk! – kacsintotta Sin, ahogy máris tovább haladt. Loki ugyan egy pillanatra lefagyott, ezzel nem számolt, de máris sátáni mosoly jelent meg az arcán, a nő érdekesebb, mint gondolta, sőt! A végén még hasznára is lehet. Scepterrel azonnal utána eredt, ahogy megtöbbszörözte magát, hogy újabb meglepetést okozzon Sinnek. Furcsa egy játékba léptek bele, melyek mindkettejük adrenalin szintjét megemelte, fülükben dübörgött a vérük, ahogy hajtotta valami után őket... Valami megfoghatatlan új felé, mely kapuit lassan nyitotta, hogy ne láthassák. Egyszerre értek az ajtóhoz és nyúltak a kilincshez. Sin csak megcsóválta a fejét. Valóban nem erre számított ma este, most mégis úgy érezte, mintha a nem létezett gyerekkora jönne elő.
– A hölgyeké az elsőbbség! – intett Loki udvariasan, de szemében valami sejtelmes, igéző fény csillogott.
– Még jó hogy! – nyitott be, de tekintete azonnal megakadt a szemben lévő kamerán, majd a következőn és a következőn... Nyugodtan sétált a nagy üveglaphoz, mely mögött ott fénylett a kő fehér-szürke fényekben, mindent elöntve csillogással. Sin elmosolyodva figyelte a gyémántot, melyre a Hydrának nagy szüksége lenne, újabb és újabb mutánsokat állíthatnának elő.
– Szép... – jegyezte meg Loki, aki beljebb sétált, az üveg másik oldalára. – Patt helyzet.
– De még mennyire, nehezen osztozkodom... – ingatta a fejét nehézkesen, – Szükségem van az egészre.
– Nekem is – indult meg oldalra Loki, tekintetével továbbra is követte Sin minden mozdulatát, ahogy mellé ért. – De talán... Valamiért hajlandó leszek felezni...
– A-aaaa, annál több kell nekem – rázta meg a fejét a nő és hátrapillantott a férfira. Újra megérezte az illatát, mely annyira egyedi volt, el se tudná téveszteni a többi közül. De a valamit valamiért gondolaton elmerengett. Loki hasznos is lehetne a számára... – Vannak ötleteim...
– Ohhh, és mesélsz is róluk? – fogta át a nő derekát és maga felé fordította, hogy a zöld tekintetbe pillantson.
– Meséljek? – vonta fel a szemöldökét kacér mosollyal. Sin abszolút tudta, hogy csavarja el egy férfi fejét, nem ez volt az első alkalom évtizedei során... Sőt... Sajnos nagyon is szexuálisan túlfűtöttek közé tartozott, így nem egy partner fordult meg kezei, illetve inkább lábai között, sajnos vagy nem sajnos. Ő élvezte, hát persze. És amit akart általában meg is szerezte. – Inkább mutatom – duruzsolta csábító hangon és kezeivel megtámaszkodott Loki mellkasán. Minden férfinak egy dolog, vagy majdnem egy dolog kell, úgy tűnt, Loki sem kivétel. De az Isten is más szemekkel méregette. Gyönyörű volt a nő, hívogató, rejtélyes, domináns és sütött róla, hogy nem akárki, ami valóban imponált neki, el tudta képzelni egy éjszakára, vagy egy 20 percre kimondottan... Megtámaszkodott az üvegen, ahogy közel hajolt, mélyen beszívta az édeskés parfümöt, tipikus...
– Kíváncsian várom – dünnyögte élénken és hagyta, hogy a nő még egy kicsit úgy érezze, hogy irányít. Sin kapott is az alkalmon, megragadta az ingét és lehúzta. Lélegzetük súrolta egymást, de nem sokáig, ahogy csókba forrasztotta szájukat. érdekelte, hogy ha Loki illata ilyen, akkor a csókja... De mámorító köd szállta meg. Teljesen más volt, mint eddig akárki, teljesen, de teljesen, még sem engedte, hogy elvegye az eszét... A lágy, kedveskedő ízlelésből átváltott lassan heves, durva, hosszú csókokba, de Loki tartotta az ütemet, sőt! A reagálás máris érkezett, ahogy az üveglaphoz préselődtek minden kamera láttára, melyeket Sin egy telekinetikus mozdulattal csak elcsavart, még se őket nézze a biztonsági őr csapat, noha tudta, hogy ezzel ide fognak jönni a teremőrök, de addig van még egy-két percük...
– Hmm – sóhajtott Loki, miközben egyik keze lefutott a ruhából kibukó lábra és megmarkolta erősen, felvezetve derekáig, hogy ölébe kerülhessen, mire Sin csak elmosolyodott. Az irányítás még mindig nála volt, és Lokinak nem lesz ideje átvenni, mert már érezte, hogy jönnek az őrök... Noha kíváncsi lett volna, hogy mire is képes a "partnere".
Nem bírta nem megállni, hogy ne kuncogjon fel, mire Loki is érezte, hogy valami nem stimmel, de mire felpillantott, addigra nyílt is az ajtó. Sin, mivel hozzá volt már szokva az ilyen helyzetekhez, így csak vigyorogva nézett ki a férfi válla mögül.
– Khmm... Jó estét! – vigyorogta. Loki pedig egy éles grimaszt vágott, majd a nőre pillantott, és lassan leesett neki a tantusz, bármennyire is számító volt, a nő már a lépéseket előre megrendezte.  Hűvössé vált mozdulatokkal engedte el, ahogy egy sátáni mosoly jelent meg az arcán. Ő nem fog veszíteni ellene!
– Uraim! – mérte végig a négy bejövő őrt, akik eléggé megtermett alkatok voltak, mindegyiknél fegyverrel és fülessel... – Éppen közbevágtak valamibe...
– Elnézésüket kérjük, de távozzanak, ide nem szabad bejönni figyelés nélkül – jegyezte meg az elől álló, kinek szőke haja hátra volt nyalva és egy borzalmas szemüveget viselt. Mély, hideg hanggal szólalt meg, mely betöltötte az egész termet.
– Ugyan, kérem – sétált előrébb Sin nem zavartatva magát, hogy a ruha kissé elcsúszott, épp hogy nem látszott ki semmije sem. Lokira pillantott, majd előrébb sétált incselkedő mosollyal. – Biztosan meg tudunk egyezni.
– Hölgyem! Távozzanak, vagy...
– Vagy mi lesz? Erősítést hívnak? – kuncogta a nő és oldalra döntötte a fejét. Sejtelmesség körbevette, senki sem tudta volna megmondani kívülről, hogy mit tervezett, de Loki már igen. És itt lesz az ideje, hogy a követ pedig megszerezze...
Sin csak tartott továbbra is előre, pedig az őrök keze már a fegyverért nyúlt, majd hirtelen robbant ki a káosz. Csak annyi látszott, ahogy lebbent a vörös ruha, majd máris teleportált mögéjük és támadásba lendült.  Rutinos, egyszerű,  de mégis erős mozdulatokkal ütött vigyázva ruhájára, de mégis csak négyen voltak ellene, mert Loki paraszt módon a gyémántért ment. 
Sin felszisszent, mikor látta,  hogy az isten le akarja nyúlni.  
– Csak nem hiszed... – indult feléje,  de ekkor hátulról elkapták és a szoknya felrepedt. Ennyi elég volt, hogy mordulva forduljon vissza. – Jössz egy ruhával!  – sziszegte és jobb egyenest mért be, majd teleportált újra és újra,  csak az ütést vitte véghez.  Így ellenfelei csak vaktában kalimpáltak a levegőben,  míg az egyik a rádióért nem nyúlt.  
– No–no! – húzta fel orrát Loki és egy sugárnyalábbal el is találta.  Ugyan hagyta, hadd verekedje ki magát a helyzetből Sin, de erősítést jó maga sem akart. 
– De kegyes valaki – mordult rá Sin. – Esetleg segíteni luxus?  – fejelte még éppen a szőkét,  majd a tűsarkúval rúgta lágyékon. 
– Minek? A helyzet magaslatán vagy... – vont vállat a férfi és inkább újra a kő felé fordult.  Szépen akarta kiszedni, de az üveg nem engedett, így inkább a Scepterrel megcélozta. – És én teret adok a vágyaidnak, éld ki magad – gúnyolódott vele Loki. 
Szisszenve pofozott fel egy újabb alakot, majd kirántotta az övében lévő fegyvert. Sint sosem érdekelte a gyilkosság.  Annyi vér tapadt a kezéhez, hogy abból már patakot lehetett volna indítani. Mint a Hydra feje szükséges volt iktatnia az akadályban lévő célpontokat, és ő nem, nem volt sosem kegyes. Élvezte, zene volt füleinek, ha hallotta a szenvedés sikolyát... Ez talán onnan alakult ki, hogy gyerekkora nem volt. Johann nem adott esélyt,  hogy gyermek legyen, sőt mivel lánynak született alapból meg akarta ölni,  de egyik embere miatt a síró csecsemő megmenekült. De túl gyengének találta és a felnövés lassú idő így kísérleteknek vetette alá.  Aki valaha a lánya volt, napjaikra egy elfajzott őrült lett tele képességekkel, gonoszsággal, szexuális és halálvággyal. Igen, Sin mivel lassan öregszik,  sok évtizede él már,  várja a halált,  sőt elébe sétál mindig is, de a fájdalom kívül semmi sem történik.  A csuklyás kaszás nem érkezik meg...
Négy lövés,  négy egyszerű lövés és a képzett biztonságiak holtan terültek el. 
– Hmm... Fenébe! Megint túlzásba estem – mormogta maga elé.  A gyors mozdulatok ára volt, hogy a kínzás most kukába került.  Holtan pedig már nincs hasznuk... Megtörölte a fegyvert, megigazította szakadt ruháját és haját csak szépen sorban, nem elsietve és csak akkor fordult a kő irányába,  hogy elvigye, viszont az üvegdoboz szilánkokban hevert a földön,  a benne ragyogó érték nélkül.  
– Loki – szívta be mélyen a levegőt, mivel az isten valóban lelépett megvárakoztatás nélkül. Hagyta a nőt, aki ugyan felkeltette érdeklődését, de sejtése szerint úgyis egymásba botlanak még,  így megszerezve a gyémántot, kislisszolt a teremből,  míg Sin nyugodtan lövöldözgetett. Ennek ellenére, mikor leért a lépcsőn,  látta,  hogy nem tudja feltűnés nélkül kivinni, muszáj lesz egy figyeltem elterelés,  amire könnyen rávesz egy nőt.  A táncparkett felé indult is el. 
Közben Sin mosolyogva sétált ki, eltorlaszolva az ajtót.  Úgyis nem sokára ki fog derülni. Széles,  bájos vigyorral sétált le a tömegbe.  Újra elkapta a tömegben lévő szokásos érzés.  Ki tudja ki akarja hátba szúrni, így próbált minél több információt magába szívni, ahogy kereste a sötét hajú férfit a kővel.  Fordult egyet, kettőt és már ki is szúrta a parketten. Meglepte, hogy még itt volt, de akkor jól tette, hogy nem sietett el. 
Céltudatosan tartott Loki felé,  aki közben egy kék ruhás szöszit kért fel bájologni. Intim közelségbe kerültek szinte,  ahogy Loki magához húzta,  a nő pedig valami csoda folytán még nem ájult a karjaiba, pedig nagyon látszott,  hogy rátelepedett a bódító köd.  
– Elnézést!  – ért oda és megfogta a hölgy kezét.  – Bocsánat a megvárakoztatásért, de ő – biccentett Loki felé nyájas vigyorral. – Már az én párom – lökte is arrébb a hitetlenkedő szőkét,  aki egy pofonként élte meg a helyzetet. Annyira le volt döbbenve, hogy egyelőre köpni–nyelni sem tudott, így Sin könnyem felváltotta a helyét.  
– Majd legközelebb – kacsintott még vissza, majd már Loki felé fordult. 
– Nem rossz húzás – vágott széles mosolyt, kivillantak hófehér fogai. – Ennyire hiányoztam? 
– Oh, de még mennyire! – Sin megkapaszkodott a vállába és simult közel hozzá.  Újra elkapta az a hívogató érzés,  amit Loki közelében érzékelt.  Nem tudta, mitől reagál így rá,  de nem volt rossz... – A kőnek mondtam,  mely a zsebedben lapul. 
– Auch... – szisszent fel megjátszottan Loki, mintha szíven találta volna a sértés.  De keze máris szorosan húzta magához Sint derekánál fogva. 
– Most add ide, vagy balhét robbantok ki! – duruzsolta kedvesen fülébe,  ahogy a férfihoz hajolt. 
– Mert már nincs elég nagy "balhé"? – kérdezte Loki szórakozottan. 
– Hmm – pillantott körbe válla felett. – Láttam ennél nagyobbat is már.
– Ahogy lerendezted azokat, biztos vagyok benne – kuncogta, ahogy körbeforgatta a nőt.  Volt valami benne, valami megmagyarázhatatlan, amitől akarta a vöröst. Szép,  okos, szórakoztató volt, de mégsem ez fogta meg, valami... Valami olyasmi, melyet csak ketten értenek meg. A mozdulatok, beszédek is ezt sugározták, ami csak kettejükben van meg az egész teremben.  Loki nem tudta megmondani, hogy mi is ez, de érzékelte közöttük...
– Lerendezhetlek téged is – fenyegette meg könnyedén.  
– Mint a lépcsőnél? – Loki arcáról a mosoly nem akart eltűnni. 
– Az más... Akkor nem tudtam még,  kivel állok szembe – forgatott szemet a nő és Loki válláról lesiklott a keze. Zsebeiben kezdett el kutakodni, hol is lehet a gyémánt. 
– Oh, nem hittem, hogy ilyen gyors vagy... – húzta még közelebb,  hogy nehezebben találja meg a követ.  De kimondottan élvezte,  ahogy a női kéz céltudatosan keresett.
– Amit akarok, azt meg is szerzek – felelte vállat vonva Sin. 
– És mond, mit is akarsz pontosan? – hergelte tovább és csábító hangszínt megütve próbált hatni rá,  ahogy tovább lépdeltek a könnyed keringőben a zene minden taktusára. Sin erre már felpillantott,  furcsa fény csillogott szemében,  ahogy ajkába harapott. Már majdnem válaszolt volna, mikor a riasztó fülrepesztő hanggal szólalt meg és minden és mindenki ledermedt. Csak egy másodpercnyi szünet alakult ki, majd sipítozva, hangos zsivajjal indult kifelé a tömeg,  hogy mi történhetett. 
Sin csak erősen megszorította Loki kezét,  ahogy körbe pillantott. Káosz.  Szerette, ha fejetlenség alakul ki, most is élvezettel nézte, majd mielőtt Loki kiszakadhatott volna, bár már a Sceptert újra kezébe vette, kirántva a parkett szélére, máris elteleportált vele együtt.  Egy kihalt, üres sikátorba jutottak, messze az épülettől. Sin csak kuncogott, hogy ez jutott először eszébe.  
Viszont Loki arcán émelygő grimasz futott végig.  
– Az első a legrosszabb – lépett tőle el, nehogy lehányja a tántorogó férfi.  Elég a szakadt ruha is... 
– Khm... Hol vagyunk? 
– Nem olyan fontos, de még a városban – vont vállat.  – Viszont van egy kis lerendezni valónk! – tért másik témára. 
– Valóban! – Loki kiegyenesedett, miután gyomra visszatalált a helyére, benyúlt öltönye zsebébe és kivette a maroknyi követ,  mely most is ontotta a fényét.  – Erre gondolsz, kedves? – tartotta fel ezzel együtt a Sceptert is, mielőtt Sin utána kaphatott volna. 
– Igen – lehelte fülébe,  ahogy mögé teleportált és kikapta a kezéből.  Játékosan nyakába csókolt gyorsan, majd el is tűnt.  
– De nem adom? – gurgulázta Loki, mire apró villanás történt és máris ketten, hárman,  négyen és egyre többen vették körbe a nőt.  Mindegyik Loki nevetett, mindegyik ugyanazt a mozdulatsort hajtotta végre.  
Sinben zavar támadt,  ahogy nem tudta megkülönböztetni a hasonmásokat, pedig biztos volt valami, amivel nem rendelkeztek, mint a valódi.  Valami apró és egyszerű,  de ahogy egyre többen vették körbe,  nem tudott már figyelni. Hátrált egyet, majd kettőt, míg a követ szorító kezét valaki megfogta. 
– Egy-egy, hölgyem!  – lett megint egy alak Loki, Sin előtt és egyre jobban hátraszorította, míg a sikátort körbevevő épületek egyik falához nem ütközött a nő. 
– Alku? – dobta be Sin az ötletet, mire csak Loki nevetni kezdett, eddig  ő hajtotta, most meg a nő... Kimondottan érdekes helyzetbe csöppentek bele. 
– Alku? Az az amatőröknek való, nem igaz? – vonta fel a szemöldökét, ahogy a nő testéhez simult, teljesen a falhoz nyomva. Mosolyogva érezte, ahogy Sin megborzongott.
– Való igaz – ingatta a fejét és leengedte a kezét, hogy még közelebb jöhessen Loki, minden levegőt kipréselve belőle. – Mi annál többek vagyunk... Pontosan mik is? Azon kívül, hogy te egy mitológia istennek hívod magad?
– Mert te mi vagy? Sin? Ami azt jelenti, hogy bűn? – duruzsolta a férfi egyre közelebbről és ajkuk szinte már össze is ért. Csak azok a furfangos milliméterek választották el őket, melyeket Loki direkt megtartott.
– Sinthea rövidítése, de való igaz... – kuncogta. – Jogosan van rajtam. 
– Ahogy rajtam is – kapott a nő forró ajka után, hogy elnémítsa. Nem érdekelte a név, hogy ki is ő, egyelőre... Egyelőre. Sokkal jobban hívogatta a test, azok a formás keblek, vörös tincsek, duzzadó ajkak, igéző szemek, kecses kezek, keskeny csípő és feszes combok. Egész este érezte a közelében, hogy csábítja és most ott volt előtte. Megszerezheti és meg is fogja!
Sin  kihúzta kezét, ki a kővel és ölelte át Loki nyakát. Benne is fellobbant a vágyak lángja, mely emésztette, bizsergette egész valóját. Az a homályos köd kezdett rátelepedni, de mégis érzékszervei megélénkültek, ahogy összepréselődtek. Halkan sóhajtott egyet, ahogy kiesett kezéből a kő és elgurult... Nem érdekelte, most nem. Noha este csak azért lépett meg mindent, de most, hogy ilyen partnerbe futott bele, máris nem volt kíváncsi, máris nem akarta, pedig a Hydrának szüksége lenne rá... Beletúrt inkább az ébenfekete tincsekbe és hagyta, hogy Loki vezesse végig a gyönyör kapujáig.
A gyémánt pedig... A lejtős útnak köszönhetően csak gurult és gurult, néhol meg–megállva egy-egy egyenetlenségben, de utána tovább folytatta útját, míg rá nem gördült az útra. Elvesztette lassan lendületét és megállt a betonon, még mindig visszatükrözve a fényeket fehéres színekben. De ez sem tartott sokáig... Csak egy roppanás hallatszott. A gyémánt bírta az erőt, míg a térszerkezetének megfelelően el nem fordult, akkor aztán a nyomás hatására engedett, kagylós szilánkokra hasadt szét, melynek egy része beleragadt a kerék erezetébe, a maradék pedig ott maradt. A kocsi elpusztította simán. Csak át kellett rajta hajtani és a több milliós kő már tönkre is ment. 
– Mi volt ez? – figyelt fel azonnal Sin és elhajolt Lokitól, mindketten az út felé néztek elkerekedett szemekkel. – Ez... – döbbent le Sin és a mozdulata abba maradt, ahogy Loki is megdermedt. 
A nő szeme épp, hogy nem kezdett el tikkelni, de valami mérhetetlen harag öntötte el, mintha Lokit nem...
– Engedted, hogy kiszedjem? – mordult a férfira, aki pontosan ugyanúgy méregette. 
– Elengedted? Te komolyan elengedted? – dúlt-fúlt hangosan. – Ezt nem hiszem el, és én még... – sziszegve szűrte fogai között. Alig akarta elhinni, hogy komolyan ez történt. Ennyire a nő…?
– Te hibád! – szisszent Sin és visszahúzta szoknyájának fodrát lábára. Teljes bizonyossággal mondta, mert végül is Loki vette el az eszét és hagyta, hogy övé legyen az a rohadt kövecske.
– Az enyém? Te engedted el! – háborodott fel a férfi azonnal.
– De te zavartál meg... – emelte fel a hangját a nő. 
– Oh, de még mekkora örömmel, de ezt akkor sem gondoltam volna, ha már átengedtem... – forgatott szemet Loki és máris lankadtak a vágyai, ahogy elhatalmasodott rajta a düh. 
– A kísérleteimnek annyi... – szívta mélyen be a levegőt a másik. – Ezért tettem én annyit ma...!
– Ezért most ki kell engesztelned – döntötte oldalra a fejét Loki és sátáni vigyort villantott, ahogy más vizekre vitte a beszélgetést, mert hát eltört, nem lehetett mit tenni már érte.
– Ohhhóóó! Még hogy nekem? És én mit kapok? – tette csípőre a kezét, de máris párolgott haragja a megszólalásra. Szinte nevetette, hogy így gondolkodott a férfi.
– Meg leszel büntetve... – duruzsolta a férfi. 
– Meg? Hmm... – Sin gondolatai messze szálltak. – Csak ha elkapsz – kacsintott, ahogy kiteleportált a karjai közül és ment, hogy a gyémánt darabjait összeszedje, mert a kísérlethez még így is szükséges. 
– Felezünk! Érthető voltam? – mennydörögte Loki. Ha már a kő maradékával tud csak mit kezdeni, akkor pluszba kell mellé még a nő is. 
– Felezzünk... – mormogta Sin. 

2 megjegyzés:

  1. Aaah hát ez nagyon király!!
    Úristen nagyon jó a sztori!!
    (Loki alapból aaaaahw de ebben a történetben még aaaaahw-osabb!!)
    Ja amúgy lenne egy kérdésem,a történetben elofognak fordulni Loki teremtményei?(pl óriás kígyó, 6 lábú ló...stb)
    Nagyon várom a folytatást!!
    Imádom!😍😍😍
    Puszi!😘😎

    VálaszTörlés
    Válaszok
    1. Kedves lysandra!
      Köszönöm, hogy elolvastad! Nagyon sokat jelent, hogy ennyire tetszett ^^
      És csak említés szerint lesznek majd benne, de nem fognak megjelenni, legalábbis eddig így van eltervezve :)

      Törlés