Kritika: Edenbrooke

Hellobello!

Oly sok idő után, újra feltűntem... Igaz, ez nem jelenti azt, hogy ennyire hanyagolom a blogot, csak éppen az érettségire készülök, így aztán az időm nem valami sok, de a hétvégén úgy tűnt, hogy volt időm, meg amúgy sem vagyok valami jó állapotban, képtelen lennék tanulni, így levetődtem ide, a klaviatúra elé.
Éssssss, könyv értékelést/kritikát/véleményt hoztam!

A célpont:
Hogyan is került a kezembe? 
Nem vagyok egy romantikus típus, nem szeretem az olyan cselekményű történeteket, amik csak arról szólnak, hogy szerelem ide, szerelem oda, noha történelmi romantikusokat régen már kézbevettem, és a Jane Austen könyveket ki is olvastam, azokat szerettem, főképp a Büszkeség és Balítéletet, amit a napokba néztem meg angolul (a sorozatot), és végig nevettem... Na de, ez nem tartozik ide. 
Ajándékba vettem, hogy karácsonykor berakom az egyik csomagba, de végül is a polcomon maradt,  talán a sors kívánta... 
De akkor még nem vettem rá magamat, hogy ki is nyissam, azonban mostanában erős érzelmi kilengéseim vannak, és valahogy a kezembe akadt. Reggel a buszon kezdtem el nagy levegővel, hogy jézusom, mire adom én a fejemet…
Egy nap alatt kiolvastam, annyira kíváncsi voltam. El sem hiszem, hogy képes voltam, és mikor vége lett, akkor széles vigyorral ültem csak, mint akit fejbe vertek egy sütőlapáttal. Komolyan mondom! Az elején lehetetlennek tűnt, hogy befejezem, de sikerült, és szerettem!

Hihetetlen aranyos, édes történet. Rendkívül egyszerű, lineáris lefutású, de elképesztően imádnivaló. Nem nagyon komoly minden helyzetben, de együtt izgultam végig a főszereplővel a cselekménybeli fordulatokat, néha még ki is kiáltottam, hogy miéééért... Igaz, kissé szenvedős, hogy szeret-nem szeret kérdést hogy dolgozzák fel benne, de még az sem volt vészes. Kellő időben történt valami, ami feloldja az őrületet. 

A sztori nem bonyolult. Marianne Edenbrooke-ba megy nővére hívására, és már út közben galibák akadtak, de eljutott a birtokra, megismerkedett Philippel, és sok-sok félregondolás után, végül is egymás mellett kötöttek ki. Az elején tudtam, hogy mi lesz a vége, mégis faltam a sorokat, hogy végre jöjjenek már össze. De az írónő kellően tetézte a dolgokat…

Marianne érdekes karakter volt, kicsit magamra emlékeztetett, mert én sem vagyok éppen "úrihölgy", talán emiatt sem szimpatizáltam vele annyira, mint kellett volna. Túlzottan elfogadta a helyzeteket, amit értek, hogy miért, de egy kevés küzdelem bármiért is nehéz lett volna?
Azonban nem az a tipikus tökéletes karakter, voltak hibái, amik emberivé tették, ahogy a külsejét is próbálta az író nem éppen tökéletessé formázni, ami egy picit, icuripicit talán sikerült is.
Az kimondottan tetszett, hogy nagy vagyon, vagy épp semminek az örököse lesz-e vagy sem. Nem szegény, nem éppen nagyon gazdag, hanem a között ingázott.

Cecily roppant egyszerű, de mégis jó karakter volt. Az elején nem kedveltem, de a végére csak sikerült jó pontot szerezni magának, és megmutatni, hogy figyel a környezetére, és fontos neki a húga. 

De az abszolút kedvenc Philip volt, mily meglepő? Egyaránt volt vicces és komoly, a végére pedig kiderült, hogy mennyire is felelősségteljes. Persze, vegyítve van tökéletes kinézettel, és kicsit olyasmi a jelleme, azonban az írónő megfűszerezte egy kevés gyengeséggel, amitől Philip több lett, mint aminek meg volt álmodva. Kilépett a 2D-s síkból, foghatóbb lett, emiatt belopta magát a szívembe. Nem egy Mr. Darcy, de pont ezért volt jó. Ő Philip Wyndham.
 
Edenbrooke birtok pedig... Istenem, olyan gyönyörű lehet, ha elképzelem a leírásokat. Gondolkodtam, hogy milyen lenne filmben a könyv, de mostanra arra jutottam, hogy semmiképp se filmesítsék meg, hiszen megtörik az olvasói fantázia, márpedig ez nekem így tökéletes, ahogy van. 
Már biztosan nem fogom eladni, hanem ott marad a polcomon továbbra is!

Bárkinek tudom ajánlani, aki szereti a történelmi romantikust, igaz ez sokkal egyszerűbb fajta, mint Julia Quinn, mondjuk én a Herceg és Én-be belekezdtem, azonban utána el is ment a kedvem a kosztümös romantikától egy időre. Julia Quinn nem az én írónőm, az biztos!
Tehát, ajánlom azoknak akik egy egszerű, és aranyos könyvre vágynak kikapcsolódásképp. Olvastatja magát. Az se hagyja ki, aki a történelmi romantikust is szereti!

És zárásul a kedvenc idézetem:
„– Mi alapján rendszerezték a könyveket? 
– Nincsenek rendszerezve. 
– Akkor hogyan találják meg, amit keresnek? – fordultam hátra. – Több ezer könyv van itt. 
– Szeretek keresgélni. Olyan, mintha a régi barátaimat látogatnám meg.”

Kinek mi a véleménye róla? Olvastátok már? Meghoztam a kedvet?

4 megjegyzés:

  1. Imádnivaló kis történet❤ Philip❤
    Kíváncsi vagyok a Blackmoore-ra ezek után.
    Örülök, hogy tetszett.

    Így pluszban elejteném az infót,hogy én most éppen Austen-ozok, pont a Büszkeség és balítéletet olvasom (eddig sajnos nem vettem rá magam, na de most...),és imádom. ❤
    Ha ennyire odavagy a történelmi romantikusokért, Sarah MacLean trilógiáját nagyon ajánlom. :))

    All the love xx
    Barby

    VálaszTörlés
    Válaszok
    1. Barby! Oh, mellesleg pont a te értékelésed hozta meg hozzá a kedvet :D A blackmoore valahogy már nem fogott meg annyira fülszövegileg, de szerintem megvárom míg te olvasod, hogy mi avvéleményed róla :D

      Büszkeség és balítélet a legjobb Austen könyv <3 egyszerűen zseniális az egész Benett család, na meg hát még Darcy :3
      Köszönöm az ajánlást, utána is nézek a trilógiának ^^
      Abeth

      Törlés
    2. Jajj de jó ezt hallani, nem is tudod, mennyire. :) Na majd meglátjuk, barátnőm véleménye szerint jobb is, mint az Edenbrooke, na majd meglátjuk. :D

      Mr. Darcy *-* Olyan kis cuksi, egyem meg. Én Bennetéket nem nagyon bírom, főleg az anyukát nem, ahhh ő megy az én idegeimre, nem pedig Mr. Bennet az övére. (Mondjuk azért a 3 fiatalabb lányt se szívlelem nagyon...) De maradjunk a jónál, és Darcy pls *-* Szeressük.

      Pusszancs:
      Barby

      Törlés
    3. Jobb mint az Edenbrooke, bár mást képviselnek.

      Igen, Mr. Darcy *-* Nekem a papa pedig a családból nagy kedvenc, valószínűleg nem akarnék egy szobába lenni a feleségével, különben leütöm, de attól még valahogy furcsán körbelengi őket a kedvesség (na meg khm néha a hülyeség)
      Abeth

      Törlés